A dobozi Wenckheim-magtár hasznosÃtása
MÉSZ-MÉK DiplomadÃj 2019
Terv: Megyesi Miklós, DE Műszaki Kar
Konzulens: Keller Ferenc
Doboz, más Békés megyei településekkel együtt, 1800 körül került a Wenckheim család tulajdonába. Doboznak mint az egyik fontos uradalmi központnak a 19. század elsÅ‘ felében Wenckheim Rudolf, késÅ‘bb unokaöccse, Dénes lett a birtokosa, akik vadászkastélyt épÃttettek itt (ma általános iskolaként működik). Rudolf nagy mezÅ‘gazdász volt, amiben késÅ‘bb Dénes is követte. Igazi mintagazdaságot hoztak itt létre, és sok mezÅ‘gazdasági újÃtást vezettek be. Ehhez a mezÅ‘gazdasági funkcióhoz kapcsolódóan épÃttetett Dobozon Wenckheim Rudolf egy magtárat (1864), melynek terveit Ybl Miklós készÃtette.
A magtár épülete a település központjától nem messze, a VésztÅ‘i út mentén található. A telekkel szemben a Vargahossza fÅ‘csatorna folyik, ennek kanyarulatában van a kastélypark. A 20. század fordulója körül Wenckheim Dénes itt épÃttette fel a családi kriptát és a hozzá kapcsolódó kápolnát. A nyeregtetÅ‘s épület két részét, a négyszintes magtárat és a vele szemben álló, apró nyÃlásokkal áttört szárÃtótornyot a harmadik emeleten alulról félkörÃves záródású közlekedÅ‘ hÃd köti össze. Működését tekintve jellemzÅ‘en búzát, kukoricát és zabot tároltak a magtárban. Ha a betakarÃtott termés nedves volt, a szárÃtótoronyban raktározták. Ide felülrÅ‘l, a harmadik emeletrÅ‘l lehetett betárazni a termést, és a földszinten egy garaton lehetett kiengedni. A magtárban a szintek között a terményt elektromosan működÅ‘ serleges felvonóval mozgatták.