Szöveg és fotók: MÉSZ

Május végén tartotta meg évi rendes közgyűlését a Magyar Építőművészek Szövetsége. A köszöntők után a résztvevők megemlékeztek az elmúlt évben elhunyt kollégákról, tiszteletet adtak a 2024 során szakmai kitüntetésben részesült tagoknak, majd beszámolók következtek az elmúlt év eredményeiről és tanulságairól. Az alábbiakban Nagy Csaba, a MÉSZ elnöke összefoglalójából közlünk részleteket – a szerk.

„…2024-ben, egy évvel ezelőtt, amikor újjáalakult és kibővült a MÉSZ új elnöksége és többek unszolására elvállaltam az elnöki tisztséget, nehéz helyzetben voltunk, gondoljunk csak a „székház-ügyre”. De azon a közös úton, mely a Magyar Építőművészek Szövetségét átvezeti egy korszerű szervezetté megindultunk, és menni kell tovább. Sok van, amit elvégeztünk, sok van, amit sikerült megvalósítanunk, de volt, amit nem sikerült elérni. Hála remek és felkészült elnökségi tagtársaimnak és támogatóinknak, az aktív, segítőkész építészeknek, barátainknak, munkatársaknak – akik napi tevékenységük mellett erőt, fáradtságot nem sajnálva feladatot vállaltak a MÉSZ munkájában –, egyre jobban és szélesebb körben tudja képviselni a minőségi építészetet a hazai és nemzetközi közéletben. 

A fentiek jegyében igyekeztünk együtt gondolkodni, és cselekedni az elmúlt közgyűlési évben is. Sűrű tartalmas és mozgalmas esztendőt hagytunk magunk mögött, de miben volt ez más mint az eddigiek? Ahogy beszámolómat írom, egyre jobban arra döbbenek rá, hogy a célok teljesen azonosak – sokszor szó szerint – a korábbi elnökségben megfogalmazottakkal. Minőség – jelenlét – együttműködés. Ami változott az talán az, hogy hogyan kívánjuk ezeket a célokat elérni.

A korábbi működéshez hasonlóan az elnökség az elvi iránymutatáson túl továbbra is nagyon aktívan vállalt fel feladatokat, munkacsoportokba szerveződve több témakörben is. Az első látványos projekt a Kós-terem felújítás volt, itt elévülhetetlen Csillag Katalin és Kovács Csaba érdeme a sikerben, és köszönjük a Solinfo jelentős támogatását is. Elindult a székház további területeinek is a megújítása, rendbetétele is Golda János vállalta az ideköltöző BME Szakkollégiummal a tetőtér és egyéb helyiségek rendbetételének megindítását, és a piano nobile 

szinti építész lounge-kávézó-könyvtárról is megindult a gondolkodás. A székház jövőjét a két alelnökünk, Zoboki Gábor és Krizsán András aktivitása és kapcsolatrendszere tudja segíteni. Az új arculat projekt Polgárdi Ákos bevonásával, Csóka Attila és Beke András katalizáló munkájával indult el. Az események létrehozásában Krizsán Andráson túl Csóka Attila, Kovács Csaba is aktív szereplő volt. A kiemeltebb projektek szervezésére Probstner Petrát kértük fel, az Építészkongresszus levezetése után az októberi építészeti világnap eseményeit szervezendő. A fentieken túl több munkacsoport is alakult, mint a tervpályázati munkacsoport Szabó Levente, vagy a tervezői honorárium munkacsoport Tima Zoltán vezetésével, külső tagok bevonásával jön létre. 

A legnagyobb kihívások ezen a területen jelentkeztek, hiszen egy jól látható szervezethez lényegesen működőképesebb szervezeti rendszer kiépítése szükséges. Ez strukturális és személyi változásokkal járt, Kovács Viktória segítségével újradefiniáltuk és újraszerveztük az operatív működést. A szervezetben elkülönültek a szervezői és fenntartói feladatok. A székház működtetésére mindenki által átlátható teremfoglalási és egyeztetési rend jött létre. A működési és karbantartási költségviselés az itt lévő szervezetek között átláthatóvá vált és megállapodásra került. Ennek megfelelően sikerül rendezni a korábbi 2024-es évben keletkezett hiányt is (nagyon jelentősen megnövekedett közmű költségek és kamarai támogatás) és a 2025 év is tervezhetővé vált. A management jól vizsgázott a nagyobb létszámú programok lebonyolításában és tapasztalatot szerzett, jövőbeni események megszervezésére is.

A MÉSZ-nek egy együttműködő, katalizáló szervezetté kell válnia, ahol a más elsősorban építészeti, és kulturális szervezetekkel való együttműködés a cél és az eszköz a feladatok megvalósításában. Az Ötpacsirta utcai épület, mely közös otthonunk, egy olyan befogadó, nyitott ház kell hogy legyen mely szellemiségében is méltó az Építészek Háza megnevezésre…”