Csete György, Csete Ildikó és a Pécs csoport kiállítása a Műcsarnokban

Szöveg: Hadik András
Fotók: Műcsarnok, Nyirkos Zsófia

Amikor néhány nappal a megnyitó után megnéztem a kiállítást, az első benyomásom az volt, hogy elegáns a rendezés (kiállítási arculat és grafikai tervezés: Botzheim Bálint). Ez lehet Csete Ildikó életművének legteljesebb bemutatója, munkáinak nagy része a Műcsarnok nagy belmagasságának köszönhetően az építészeti anyag felett kapott helyet, de itt látható egy installációja is (Pannon-tengeri töredék, 2001). Nagy nyeresége a bemutatónak a Csete György A/4-es lapokra készített „gondolkodó rajzaiból” álló sorozat, amelyek végigvonulnak a termek bal oldalán, bemutatva egy tépelődő építész gondolatmenetének grádicsait, módszerét. Érdekességszámba tartozik és elemzésre vár az a skicc-sorozata, amelyik egy külön paravánszigeten jelenik meg és magyar és külföldi építészek egy-egy jeles épületét ábrázolja Adolf Loostól Le Corbusier-ig, Alvar Aaltótól Kenzo Tangéig, Borvendég Bélától Makovecz Imréig.
Némi hiányérzetet keltett bennem, hogy a kiállítás azt sugallhatja a tájékozatlanabb látogatók számára, hogy Csete György pályája a magyar organikus építészet ikonikus épületével, a Forrásházzal kezdődött. A 2005-ben műemléki védettséget kapott épület megépítése előtti korszakról Haba Péter tartott előadást 20022-ben a Csete munkásságáról szóló konferencián; ha Csete rendezte volna a kiállítást, bizonyára nem szerepeltette volna ezeket a munkákat, de ezek is az életmű részei. Jó lett volna az is, ha egy-egy objektum szép, nagyméretű fotói mellett bővebben szerepeltek volna műszaki rajzok (alaprajz, metszet, homlokzat, részletrajzok), mert például a Palotás műteremház (Dunaújváros 1980–1983) enélkül szinte értelmezhetetlen. Az 1970 után megvalósult épületek közül is hiányzik jó néhány (pl. Kósa Ferenc háza, 1979, Nagy Kristóf háza, 1986), de a meg nem valósult épületekről sem látunk rajzokat. Véleményem szerint a Pécs csoport alkotásai is kaphattak volna több teret.
Végül is a nagyvonalúan megrendezett kiállítás hiátusaival kijelölte egy majdani bemutató sarokpontjait, és felvillantotta e számunkra fontos életműveket. A kiállítási katalógus (szerkesztette Sulyok Miklós, a kiállítás kurátora) cikkeit Szegő György, Sulyok Miklós, Keserü Katalin és Csete Örs (a Csete Alapítvány kuratóriumának elnöke) jegyzik. Fontos olvasmány azoknak, akiknek lényeges múltunk, (építő)művészetünk múltja és jelene.