21. Nemzetközi Építészkongresszus, MTSE Dr. Koltai Jenő Sportközpont, 2024. 03. 08.

Szöveg: Ware-Nagy Orsolya
Fotók: Fábri Anna

Jól csengő, de nehezen megfogható hívószó köré szerveződött a 21. MÉSZ Nemzetközi Építészkongresszus, hiszen aki építészettel foglalkozik, azzal a hittel dolgozik, hogy munkájával értéket teremt. Megnyitó beszédében Dr. Varga Dániel, a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem campus főigazgatója összefoglalta az új campus történetét. Lánszki Regő országos főépítész, építészeti államtitkár az új építési törvény bevezetése óta eltelt időszakot értékelte. Regina Gonthier, az UIA elnöke online köszöntőjében az emberiséget fenyegető veszélyekre, az éghajlatváltozásra, a természeti katasztrófákra, háborúkra hívta fel a figyelmet, és rámutatott: a megoldás az értékalapú építészet. Jerzy Grochulski, az UIA II. régió elnöke a régió legfontosabb építészeti eseményének nevezte az Építészkongresszust. Krizsán András, a MÉSZ elnöke kifejezte elkötelezettségét a MÉSZ-székházzal kapcsolatban, és reményét fejezte ki hogy az Ötpacsirta utcai épület az építészeké maradhat. A köszöntők sorát Daniel Domini, a főtámogató Saint-Gobain Hungária Kft. ügyvezetője zárta.
Vitaindító előadásában Ulf Meyer építészkritikus (San Francisco/Berlin) olyan projekteket mutatott be, amelyeket valamiért problémásnak ítél. Hangsúlyozta, hogy nem az egyes projekteket illeti kritikával, ezért nem is nevezte meg a tervezőket – inkább az épületek által hirdetett elvek és a megvalósulás közötti ellentmondásokra hívta fel a figyelmet.
Martin Rein-Cano (Topotek 1, Berlin) a „hozzáadott érték” fontosságára hívta fel a figyelmet a bemutatott projektek kapcsán: a Dániában, Høje-Taastrup városában létesült városi tér, vagy a Frankfurt közeli Offenbach-ból bemutatott projekt a participáció követendő példái. Yuko Nagayama (Yuko Nagayama & Associate, Tokió) a dubai expo japán pavilonja kapcsán sajátos építészeti szemléletmódjába adott betekintést: az épületen megjelenő burok egyszerű, háromszögletű elemekből építkező dekoratív lepel, amelynek tervezésére nagy hangsúlyt fordítottak. A pavilon módosított, más alaprajzra adaptált változata a „Nők pavilonjaként” fog megjelenni a 2025-ös oszakai expón.
Matija Bevk (Bevk Perović Arhitekti, Ljubljana) az építészeti hagyománnyal összhangot kereső példákat vetített: a Bécsújhelyen megépült Kasematten galéria és kiállítótér több száz éves romok közé és köré komponálta az új épületegyüttest, így a korábbi hozzáépítésektől megtisztított területet ma úgy járja át a történelem, hogy közben az elhanyagolt romterület helyett jól használható városi teret és belső tereket kapott a kisváros közössége. A Ljubljanai Nemzeti és Egyetemi Könyvtár bővítése is a hagyományhoz való viszony kérdését feszegeti: a régi épületet Jože Plečnik tervezte, és 1930-41 között épült meg. Mára a kettős funkció kinőtte az épületet, az új tömb az előbbitől gyalogos távolságra épül meg, így az építészeti kapcsolatot fel kell vállalnia. Tomohiko Yamanashi (Nikken Sekkei, Tokió) a W350 projekten keresztül mutatta be a faépítés adaptálását a nagyvárosi környezethez és a magasház-építéshez.
Az Építészkongresszus hagyományos eseménye a Sivatagi Kőrózsa díj átadása az építészet népszerűsítéséért. A díjat Timon Kálmán építészmérnök, a díj alapítója adta át Istvánfi Gyula építészmérnök, professor emeritusnak, aki fél évszázados oktatói tevékenységével sokak építészettörténet iránti elköteleződését alapozta meg az őskori és a magyar népi építészet oktatásával.