Magyar Közlekedési Múzeum, 06. 21. – 09. 30.

Budapest közlekedési vízióit összegző új időszaki kiállítás nyílt a Közlekedési Múzeum leendő otthonában, az Északi Járműjavító Dízelcsarnokában. A Meg nem épült Budapest metróvonalak, autópályák, siklók és sugárutak tervrajzain, korabeli térképeken és látványterveken keresztül idézi meg, milyen lenne egy alternatív Budapest az elmúlt 150 év közlekedési tervei alapján.

A tárlat egy izgalmas utazás a főváros múltja és egy alternatív jövő között. A nagyközönség most először láthatja ezeket az elfeledett terveket, köztük századfordulós közlekedési utópiákat, vagy éppen a mai napig lezáratlan elképzeléseket. A jövő Budapestjét minden korszak másként képzelte el. A Gellért-hegyi sikló gondolata már Széchenyi Istvánnál is felmerült, és a várostörténészek jól ismerik Reitter Ferenc koncepcióját, aki a nagykörút helyére hajózható csatornát álmodott. A 20. század első felének közlekedésmérnökei és várostervezői is nagyszabású víziókkal álltak elő: híddal kötötték volna össze az Országházat a dunai parttal, levegős sugárutat szerettek volna kialakítani az Erzsébetvárosban, kijjebb költöztetni a város központjából a Nyugati pályaudvart, kétszintes autópálya-körgyűrűt rajzoltak a Hungáriára, vagy a várost keresztül-kasul átszelő gyorsforgalmi útvonalakat. Nem kevés grandiózus terv született a szovjet mintájú, freskókkal, szobrokkal gazdagon díszített metróállomásokról. A rendszerváltás után számos budapesti gyalogoshíd koncepciója született, és egy ideig szó volt az alsó rakpart járműforgalmának alagútba tereléséről. A terveket és víziókat sokszor heves politikai és sajtóviták kísérték, majd csöndben feledésbe merültek.
A kiállítás azokból a mozaikdarabkákból áll, amelyek a félbemaradt nagy koncepciókból fennmaradtak. A legnagyobb kérdés – ti. hogy Budapest az autóforgalmat szolgálja-e, vagy a városlakókat – mára eldőlni látszik, ennek fényében a gépkocsi-áradatnak minél nagyobb teret hagyó elgondolások ma már inkább rémálomszerűek, mint ígéretesek. A tárlat kiemeli a közösségi közlekedésre vonatkozó elképzeléseket, amelyek jelentősen javítanák a leterhelt városi környezet minőségét. A kiállítás kurátora, Kovács Dániel, és a látványt tervező Paradigma Ariadné stúdió az egymást követő ötletek dinamikus jellegére helyezi a hangsúlyt, és szemléletesen mutatják be, hogyan lesz egy egységesnek tűnő koncepcióból néhány év alatt soha meg nem valósult disztópia. Ezt többek között a tablók között elhelyezett kollázsokkal érték el, amelyek mellett elsétálva feltárul a bemutatott struktúra részekre bomló formája.