Szöveg: Szegő György

A modern építészet legendája, a 2020. november 14-én elhunyt Zalotay Elemér a magyar és az egyetemes építészet emblematikus figurája volt, ezerszámra rajzolta terveit a jövőnek és csupán néhány nagyszerű, szoborkarakterű megépült házát hagyott ránk. Hívő modernistaként nem vett tudomást kora Magyarországának politikával terhelt építészeti viszonyairól. Megastruktúrákban gondolkodott, ami beleillett a hatvanas, hetvenes évek világépítészetének irányzataiba, és ami – utolsó pillanatáig hitte – a szociális érzékenységű urbanisztika jövőmegváltó eredményeit ígérte. Hatvan éven át érlelte koncepcióját, és a részeredményekről sűrűn beszámolt a gondolatmenetét szemléltető virtuóz grafikájú építészeti rajzoktól duzzadó leveleiben. (…) 26 évesen Böröcz Imre statikussal kezdte el fejleszteni a nevével eggyé vált 40 emeletes, 70 000 lakosra tervezett Szalagház terveit. A tájléptékű megastruktúra természetesen lehetetlen elképzelés volt a szovjet típusú, akkor már elavult, a formálást és a szerkesztést béklyóba kötő standardizáltan előregyártott elemekre építő házgyári szociális lakásépítés magyar építőiparban. Zalotay szimbólummá vált: szabad alkotásért folytatott küzdelméről sajtóvita zajlott, Kovács András filmrendező két filmet is forgatott róla/vele, Ma vagy holnap és A nehéz emberek ma címmel. A Szalagház politikai ügy lett, aminek nyomán Zalotay 1973-ban, 41 évesen az emigrációt választotta. A londoni Metropolitan University 2012-ben 60 előadóval konferenciát rendezett. Ezen Simon Mariann és Haba Péter Az építészet és a másként gondolkodás paradoxona címmel tartottak előadást a Szalagházról. A terv innovatív szerkezeti, technológiai szempontjait és a koncepció utóéletét is elemezték. Ennek társadalomtörténettel bővített kontextusát is vizsgáló tanulmány is készült A szocializmus nehéz embere – napjaink legendája – Zalotay Elemér szalagháza címmel.