A jelképtől az összhangzatig
Szent István Király iskola átalakítása, Budapest
Építész: Csernyus Lőrinc
Szöveg: Váradi Balázs
Fotók: Csernyus Bence
A hosszú ideig pártházként működő zuglói épületegyüttes 1994-ben lett zeneiskola. A most befejezett funkcionális, homlokzati, energetikai és szellemi megújítását, bővítését „ég és föld összekötésének” szándéka vezette.
A jelenlegi átalakítás műszaki előkészítése 2015-ben kezdődött meg. Ennek keretén belül indikatív árajánlatok mentén igyekeztek meghatározni a beruházás fizikai és anyagi léptékét, és az ehhez szükséges állami támogatás keretét is így próbálták megbecsülni. A módszer sikeresnek bizonyult, melyet csak a 2019-2020-ban tapasztalt hatalmas építőipari infláció rengetett meg kissé. Itt jártunkkor a már üzemelő iskolában még székek, szőnyegek, hangszerek várnak a teljes beköltözésre, ám szinte minden próbaterem és gyakorlószoba ajtaja elmélyült diákokat, zenészeket rejt. A Columbus utcai főhomlokzat előtt a mára magasra cseperedett és megőrzött fákra szervezett, pihenőkertté változtatott előkert nem egy intézménybe, sokkal inkább a zene házába csalogatja az erre sétálót. A markáns, zenévé visszaolvasztott építészeti fogás, az előtető sem hagy kétségeket efelől. Az oldalkert felől az akadálymentes liftet tartalmazó hozzáépítés utal a megújult főépület keresztmetszetére. Ezen, illetve az épületek által közrezárt belső udvar átalakításán kívül alapterületet növelő bővítés nem is volt lehetséges. Felfelé, lefelé és a belső átalakítások felé fordult tehát a tervező, Csernyus Lőrinc és csapata.
A komplexum három fő tömbből és az ezeket összekötő teresedésekből, átkötésekből, zegzugokból áll. A több ütemben való kiépülés sok lehetőséget teremtett átmeneti, funkcióválasztó terek kialakítására, amit a tervezők ki is használtak. A fő tömb középfolyosós alaprajzi elrendezésű, amely a ráépült tetőtérben is megmaradt. Ezt csupán néhány érdekes, pusztán felülről megvilágított belső helyzetű gyakorlóterem középre húzása töri meg. Innen, a tetőtérből juthatunk át a második, előadónak és kamaratermeknek otthont adó tömb tetejére is, ahol egy járható, barátságos tetőkertet alakítottak ki.
Építtető: Közép-Pesti Tankerületi Központ, Dr. Házlinger György tankerületi igazgató
Generáltervezés: ALFATERV-2000 Kft.
Felelős építész tervező: Csernyus Lőrinc
Építészek: Fülöp Tibor, Zsuppányi Gyula
Építész munkatársak: Gál Roland, Kanti Gábor, Kulcsár Bálint, Madár Ivett
Statika: Madár Ferenc
Gépészet: Mogyorósi József†, Németh György
Erősáram: Fekete Sándor
Gyengeáram: Kardos Norbert
Tűzvédelem: Végh Ferenc
Táj- és kertépítészet: Buella Mónika
Felvonó: Makovsky Zsolt
Akusztika: Alabárdos Zsuzsanna
Vízközmű: Sáfár Árpád
Napelem technológia: Nádasdi Péter
Költségvetés: Ferenczné Hajszán Márta