Görögkatolikus Múzeum és Tanulmányi ház, Nyíregyháza

Építészek: Balázs Mihály, Török Dávid, Falvai Balázs, Nagy Márton
Szöveg: Bun Zoltán
Fotók: Bánhegyesy Antal

Az immár húszéves nyíregyházi Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola mellett elkészült felekezeti Múzeum és Tanulmányi ház egyaránt Balázs Mihály alkotása, de az utóbbi már Török Dávid társszerzőségével készült. A múzeum gyűjteményének kezelése és megmutatása, valamint az aktív külső kapcsolatokat fenntartó közösség vendégeinek elszállásolása között látható programbeli feszültség ugyanúgy a tervezést meghatározó alapkérdés volt, mint a hagyományon alapuló görögkatolikus identitás tükrözésére irányuló megrendelői és az autonóm alkotói vágy közötti.
Egy bontásra ítélt kisvárosias területen létesült egykor a Színészház (1981–1984) és a Főiskola (2000–2003), majd mindkettő egyedül maradt: az előbbi történeti környezete a Bessenyei tér parkja mentén mégis áll, az utóbbi körül meg nem történik semmi a kitisztított és magára hagyott területen. Kiábrándító a hatalmas, rendezetlen parkolóplacc észak-déli sávja a belváros peremén, ami kettévágja a mára kialakult görögkatolikus kulturális negyedet a főiskola-múzeum-általános iskola, illetve a székesegyház-parókia-gimnázium koncentrátumaira. Míg a Színészház és a főiskola önálló, körbejárható jel, a hozzájuk képest feleakkora alapterületű múzeum a Bethlen utcáról újonnan beforduló térfalba tapad. A kiállítótér belesimul, „beleszürkül” az őt keretező homogén apartman-épületbe, ekképp alárendelődik a két hangsúlyosabb jelnek. A kiegyensúlyozást egy lebegő, magtárnyi zárt kubus jelenti, mely a kilenc íves, nem-tradicionalista ablakfülkével kívülről identitáshirdető elemként működik. Ez a jelszerűség a „hagyománykövetés” által egyszerre tükrözi a görögkatolikusok egyediségre, felismerhetőségre való vágyát és hozza el a ma kötelező turistavonzó „feltűnőséget”. A tervezők kimondják, hogy a nemzetközi múzeumi sztárépítészettől és a hazai replikagyártó trendtől egyaránt távolságot tartó ellenépület-kísérletbe fogtak: a mű időtlenségét megcélozva mutatnak korszerűséget. Az új épület vakolatmáza leheletfinoman, grafikusan tagolt: a főiskola homogenitásával ellentétben a földszintmagas, érdesebb lábazat a történeti referenciákat gazdagítja, míg az absztrakt modellszerűséget gyengíti. A felület sávossága az előcsarnok melletti kis udvart körülzáró előtető- és kerítéslemezek hajtogatásával együtt a múzeumon használttól eltérő, az első tervverzión alkalmazott kompozíciós elvekből született és a helytől független alkotói motívumokat aktivizál.

Generáltervező: Balázs Mihály Építész Műterme, dmb műterem
Építészek: Balázs Mihály DLA, Török Dávid DLA, Falvai Balázs DLA, Nagy Márton DLA
Építész munkatársak: Riczu Csaba, Ónodi Bettina
Grafika: Fekete Tünde, Meggyesi Miklós, Táncos Anna, Erdős Imre
Kertépítészet: Gyüre Borbála, Tóth Evelin – Geum Műterem Kft.
Statika: Medek Ákos, Czövek Mihály – Medek Kft.
Gépészet: Lantos András, Teöke Anna – Lanterv Kft.
Elektromos tervezés: Rajkai Ferenc, Radics Richárd – Hungaroproject Kft.
Akadálymentesítés: Pandula András
Megbízó: Görögkatolikus Metropólia
Kivitelező: Palladian Kft.