Bontás helyett
Divinus ház, Budapest
Építészek: K. Artner Klára (1972), Durst Zoltán (2022)
Szöveg és fotók: Götz Eszter
A Római-parti evezős élet fénykora az 1970-as évek elején már lecsengőben volt, de csónakházak még bőven álltak, amikor megkezdődött a szakszervezeti üdülők itteni kiépülésének korszaka. Az egyik leghíresebb üdülő a K. Artner Klára tervei szerint 1972-ben átadott Postás Üdülő volt. A rendszerváltást még túlélte, de 2006-ban végképp bezárták. Szerencsére más lett a sorsa, mint sok társáé: bontás helyett megmentették, és hosszú tetszhalott időszak után tavaly nyáron új életre kelt a Római egyetlen toronyháza.
Az épület szerkezete megfelelt az akkori követelményeknek, azonban a hetvenes évek gyakorlatilag kötelezővé tett panelépítészetéből mégis egyedi minőséget hozott létre. Az árterületen ugyanis racionális – még ha nem is szokványos – döntés volt egy lábakon álló „cölöpház” megépítése. A négy pár vasbeton pillérre helyezett betonváz hat emeletet tartott, a lift az első emeletről indult – nehogy egy lehetséges árvíz kárt okozhasson benne. A földszinten a pillérek közötti, átjárható lepényépületet vörös klinkertéglával burkolták, és a tetején napozóteraszt alakítottak ki. A tetőteraszt, akárcsak a Dunára néző erkélyeket, színes drótüveg mellvéd tette élénkebbé.
2006-tól üresen állt a toronyház, sokáig Budapest egyik hírhedt szellemházaként tartották számon. A Római szerelmesei nagy ívben elkerülték, a parti beépítéseket látva sokan azt gondolták, hogy hamarosan ledózerolják a partszakasz egyetlen magasépületét, ebből is betontörmelék lesz. Nem így történt; 2022-ben Divinus Római Lakópark néven született újjá – bár egyetlen épület, ráadásul nincs körbezárva, mint a lakóparkok –, és majdnem mindent megtartott, ami jó volt a hajdani Postás Üdülőben. Megmaradtak a Dunára néző teraszok, a földszinti lepényépület közösségi funkciói, a kevés dísszel is igényes – és maivá varázsolt – külső megjelenés. A hat emelet mindegyikén 3-3 lakást alakítottak ki, mindegyiket egyedi alaprajzi elrendezéssel, teljes dunai panorámával. Az épület hőszigetelést kapott, a lépcsőházak és a liftek a Dunával ellentétes oldalra kerültek egy perforált fémburkolatú szerkezetbe, ez a nyitott, szellős, vizuális értelemben mégis zárt közlekedőmag csak hátulról látszik, nem zavarja a ház fő nézetét. Megmaradt a hófehér toronytömb, de dunai homlokzaton a parapetek mostanában divatos meandervonalban kanyarognak felfelé, itt-ott vidám narancssárga függőleges színfoltokkal tarkítva. Az antracitszürke keretbe foglalt, padlóig érő üvegsávok előtt a széles erkélyeken átlátszó üvegkorlát fut végig, teljes kilátást nyújtva a folyó felé. A hatodik emelet fölött, a tetőszintre egy visszahúzott sávban penthouse lakásokat emeltek, előttük könnyed, pergolás tetőszerkezettel. A pergolával, üveghomlokzattal és sávokban faburkolattal mai ízlésűvé alakított földszinten hamarosan étterem, az udvarba benyúló sörkert, rendezvényterem és csónakház szolgálja ki a Római-part vendégeit.