A Nádasdy-kastély rekonstrukciója, Nádasdladány

Építészek: Hauszmann Alajos, Linzbauer István (1876), Ónodi Szabó Lajos (2021)
Szöveg: Dragon Zoltán
Fotók: Bujnovszky Tamás

Több évtizedes előkészítés, majd építkezés után megnyílt a nádasdladányi Nádasdy-kastély. Mottója szerint „a legendák kastélya”, amely nem szigorú múzeumi térben, hanem a grófi család vendégeként fogadja a betérőt. Az autentikus hangulatot, a legendák felelevenítését a család tagjainak köszönhetjük, akik életük során fényképeken és írásban örökítették meg mindennapjaikat és annak színterét.
A kastély szabadon álló, L-alaprajzú épület, főszárnya emeletes, összetett tömegű, sarkain tornyokkal hangsúlyozott, amelyhez északon kelet-nyugati tengelyű, földszintes mellékszárny csatlakozik. A Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram keretében lezárult megújítás során a főépület készült el, a 18. században emelt barokk épületrész, a jelenlegi mellékszárny, vagy más néven Schmidegg-kastély belső rekonstrukciója még hátra van. Az 1873-ban elkezdett és három év múlva befejezett, Tudor-stílusú kastély terveit Linzbauer István (1838-1880) jegyezte. A festői kompozícióval megszületett épületben az Ősök Csarnokának, a könyvtárnak és a kápolnának a terveit a Nádasdyaknak többször is dolgozó Hauszmann Alajos (1847-1926) készítette el.
A felújítás során külön figyeltek a korabeli gépészet bemutatására: a központi kazán és az azt tápláló földalatti folyosón továbbított csille vágányzatát animációs film kíséretében tekintheti meg a látogató, az emeleten pedig a vízöblítés, illetve belső kommunikációs hálózat, alias beszélőcső-hálózat eszközei láthatók. A jelenleg kilátóként szolgáló torony – hasonlóan kortársaihoz – rejti a ház vízellátásáért felelős tartályt, hasonlóan a kert növényritkaságait a csónakázó tó partján, a kitermelt földből emelt dombon álló vasbeton víztoronyból öntözték. Míg a földszint és az emelet helyreállítása során a 19. század végi enteriőrök minden részletében való felidézése volt a cél, addig a pincében az egykori kiszolgáló funkciót a modern kiszolgáló részek váltották fel. A vakolatlan boltozatok alatt vetítőtermeket, szociális és mellékhelyiségeket, ruhatárat rendeztek be. A kiállítási koncepció egyik újszerű eleme, hogy szakít a múzeumi tér szentségével: a bútorok jelentős részben használhatók, a grófi ebédlő kávézóként szolgál, az emeleti gyerekszoba múzeumpedagógiai foglalkoztatóvá lényegült át – egyedül az emeleti múzeumshop kapott egy kicsit ad hoc-szerepet, talán a földszinti térkihasználtság miatt. A helyreállítás egyik különlegessége, hogy fényképek alapján elkészült a rossz állapota miatt 1940-ben, még a Nádasdy család által elbontatott télikert rekonstrukciója.

Generál tervező: TSPC Kft., Kádár Mihály
Felelős tervező: Ónodi Szabó Lajos – Bicske Építő Kft.
Építész munkatársak: Fáy Piros, Ónodi Szabó Ákos, Sámsondi Kiss Gergő, Csurgay Ferenc, Jakus Péter
Belsőépítészet: Porubszky Helga
Műemléki épületkutatás: Fülöp András
Restaurátori munka: Ment-Artis Kft
Műemlék-felügyelő: Vaszkó Ildikó – Fejér Megyei Kormányhivatal Székesfehérvári Járási Hivatala
Kertépítészet: Szloszjár György – Garten Studio Kft.
Tartószerkezetek: Aninger Judit – Aninger Mérnöki Iroda Kft.
Épületgépészet: Vörös Tamás – Perfect-Plan Kft.
Villamosság: Máté József – Ens-Vill 3000 Bt.
Külső közművek: Dobos Szabolcs – Penta-Kör Kft.
Épületszigetelés: Zádor Oszkár
Rehabilitációs szakmérnök: Pandula András
Tűzvédelem: Csuba Bendegúz – OPTOMM Mérnöki Iroda Kft., Kováts Róbert – Szikraeső ’77 Kft.
Lebonyolító: FŐBER Zrt.
Kivitelezés: Merkbau Kft.