Felfedezett érték
A Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga rekonstrukciója
Építészek: Kőnig Tamás, Wagner Péter
Szöveg: Katona Vilmos
Fotók: Hajdú József
A Rumbach Sebestyén utcán a Dob utcából végigtekintve történelmi idővonal tárul elénk. Jobb kéz felől Léstyán Ernő keményvonalas transzformátorháza, majd egy foghíj következik, a tűzfalon a Rubik-kocka több emeletes falfestményével. Valamivel lejjebb feltűnnek Otto Wagner egyetlen Magyarországon megvalósult épületének, a kora-szecessziós zsinagógának mór müezzintornyai, az utca látképét pedig a Szent István-bazilika egyik kupolás tornya zárja. Bár ez kívülről nem látszik, a zsinagóga tőszomszédságában, a Rumbach Sebestyén utca 15-ben működött valamikor Makovecz Imre irodája, így az összkép a vártnál is színesebb.
Az épület-individuumok sorában a fiatal Otto Wagner műve (1870–73) önmagában is összetett egyéniség. Építészettörténeti híd az orientalizáló késő romantika és a szecesszió között, liturgikus szempontból pedig úgyszintén határkő, ami megjelenik sajátos térszervezésében. A kiegyezés után, 1868-ban tartott zsidó országos kongresszus az ortodox és neológ közösségek elkülönülését eredményezte, de egy elenyésző kisebbség itt a szakadás előtti állapot visszaállítására vágyott (statusquo ante). A Rumbach Sebestyén utcai imaház a „statusquo” irányzatot képviselte, ellentétben a Dohány utcai együttessel, amely már 1859-es átadásakor modern tendenciákat mutatott: hosszházas elrendezése, rózsaablaka és toronypárral keretezett kapuzata volt. A „keresztény típusú” zsinagógával Wagner a mór stílust állította szembe, amely minden részletében keletinek hatott, nyolcszög alaprajzú, kolostorboltozattal fedett tere pedig jól hangsúlyozta a Dohány utcai imaházból hiányzó centrális felolvasóállványt (bima). A közel 25 méter átmérőjű, Kallina Mór által kivitelezett enteriőr falait ma is színes növényi ornamentika szövi be, női karzatát aranyra festett oszlopok tartják, amely fölé csipkés árkádok borulnak. Az Alhambra mecsettől ihletett vízió keleti atmoszféráját az eredetileg Róth Miksa műhelyében legyártott Tiffany üveges, geometrikusan tagolt körablakok és a kupolával fedett frigyszekrény tetőzi be.
Építész vezető tervezők: Kőnig Tamás DLA, Wagner Péter DLA
Építész munkatársak: Rimely Ádám, Holtság Ágnes
Építész konzulens: Zalka István
Építész művezetők: Perjés Márk, Ugrin László
Történészek: Dávid Ferenc†, Sisa József
Tartószerkezet: Kőnig Elemér, Zámbó Ernő
Épületdiagnosztika: Zámbó Ernő, Marcell Kolos
Épületgépészet: Erhardt Lajos, Erhardt Péter, Seres Edit
Elekromos tervezés: Révhegyi Ferenc, Rajkai Ferenc
Gyengeáramú hálózatok: Bosch Gyula
Épületfelügyelet: Váradi Ákos
Kerttervező: Holtság Ágnes
Környezetvédelem: Csott Róbert, Ilyés László
Akusztika: Csott Róbert
Történeti terek és felületek belsőépítésze: Baliga Kornél
Múzeum- és kiszolgáló területek belsőépítésze: Gergely László
Tűzvédelem: Bársony Antal, Kovács Róbert
Vendéglátástechnológia: Straub Ágnes
Egyedi mozgatás: Korponai Bálint Antal
Felvonó: Tóth Miklós
Szigetelés: Kövesi Attila