Újpalotai református templom, Budapest

Építész: Kertész Balázs
Szöveg: Kiss Tamás
Fotók: Bujnovszky Tamás

„Kisváros a főváros peremén” – így jellemezték Újpalotát 1976-ban, az 1950-ben Nagy-Budapesthez csatolt település lakótelep-építési programjának befejezése idején.1 Noha az elmúlt évtizedek alatt a terület több szempontból Budapest szerves részévé vált, a városszövet tágabb környezetétől eltérő léptéke ma is erősen hordozza az 1969-től kezdődő építkezések szándékát. Ráadásul a terület a házgyári korszak legkövetkezetesebb szigorral megtervezett területeinek egyik példája lett, a „lakógépek” minden közismert, előnyös és hátrányos jellemzőjével.
A kétezres évek elején kezdett kibontakozni Pestújhely és Újpalota református közössége. 2005-ben a gyülekezet aktív közösségi- és hitélete nyomán az újpalotai gyülekezet önálló missziói egyházközséggé váltak, majd megfogalmazódott egy saját templom igénye is. A 2015-ben megkezdődött tervezés számára az egyházközség sebészi pontossággal határozta meg a programot, ugyanakkor az architektúra megformálásában csaknem teljesen szabad kezet adtak Kertész Balázs építésznek. Tervező, építtető, és nem utolsósorban e nemes ügy mecénásainak rugalmas és közvetlen kapcsolatát jellemzi, hogy már az első vázlattól kezdve – és amellett voltaképpen mindvégig kitartva – tartós együttműködéssel támogatták az építészi javaslatot a mintegy 150 főt befogadó templom megvalósulásáig.

Építész: Kertész Balázs
Építész munkatárs: Koncsol András
Belsőépítész: Tóth Petra
Üvegtextil ablakok: Hegedűs Andrea
Tartószerkezeti szakértő: Szabó István – MATERV Magasépítési Tervező Kft.
Épületgépészet: Bukovics János – B-TERV 2000 Bt.
Épületvillamosság: Ivanics Zoltán – PROVILL Kft.
Fémlemez fedés: Reisch Richárd – FRT Raszter Kft.
Tűzvédelem: Hársfalvi László