Budai Irgalmasrendi Kórház bővítése

Építész: Kiss Zsolt István
Szöveg: Zöldi Anna
Fotók: Hajdú József, Móri András

Már az Árpád-házi királyok idején ispotály és fürdő működött a Malomtó feletti hegyoldalban, a Szent János lovagrend üzemeltetésében. A középkorban Buda legjelentősebb gyógyító intézménye, a Szent Lélek Ispotály működött Felhévízen, a 16. századig a Szent Lélek rend, később királyi kezelésben. Az Irgalmasok kórháza a 19. század elején létesült a területen. Első kórházukat Marczibányi István földbirtokos segítsége révén építették, aki bennük látta meg a lehetőséget arra, hogy Buda gyatra egészségügyi ellátásán javítson. Egyrészt az általa megvásárolt közeli Császár fürdő használati és üzemeltetési jogával, másrészt egy telek megvásárlásával segítette a rendet abban, hogy 1815-ben megnyissa első kórházát az akkori Országúton. Az egyszerű küllemű, kétszintes klasszicista épületet, amelyben patika is működött, annak elavultságára hivatkozva 1898-ban a rend lebontatta, hogy kissé északabbra, de ugyanazon a telken újat építtessen. A ma is működő, 1903-ban átadott kórházat Kiss Ferenc műegyetemi tanár tervezte. Az épület egyedinek tekinthető a korban, mert a szokásos pavilonos rendszer helyett egyetlen, nagyméretű, négy szintes épületben helyezték el a különböző osztályokat, csupán a halottasház és a mosoda került az udvaron álló, hasonló stílusú melléképületbe. A jellegzetes neogót kapuzatú, téglasávokkal díszített vakolatarchitektúrájú épület homlokzatain a századforduló és a historizmus jegyei keverednek. Az ötvenes években a kórházat államosították, tetőterét beépítették. Ennek során a homlokzatot a gótizáló karakterre utaló hegyesszögű oromzatok sorával koronázták meg, amely egész mostanáig meghatározta a ház megjelenését, a szocializmusra jellemző, suta szürke palaburkolatával együtt. A súlyos kötöttségekkel rendelkező területre készülő bővítés, illetve a műemléképület rekonstrukciójának terveit Kiss Zsolt István készítette. Nem csak a terület behatároltsága jelentett korlátot – a bővítésnek a telekhatáron belül kellett történnie, amire gyakorlatilag csak az épületekkel határolt udvarok álltak rendelkezésre – de kiemelt feladatot rótt a tervezőkre a világörökségi látvány, illetve a belvárosi területen, meglévő épületek közé ékelődő építkezés. Az építészeti feladat a fejlesztés nagyszabású volumene és a környezethez igazodás követelménye közti egyensúly, a helyes lépték megtalálása volt.

Megbízó: Betegápoló Irgalmasrend, P. Kozma Imre OH
Megbízó koordinátora: Palotásné Belloni Eszter
Generáltervező: Krämer, Kiss és Társaik Kft.
Vezető építész tervező: dr. Kiss Zsolt István
Homlokzati koncepció: Szathmáry Zsolt
Belsőépítészet: Szenes István, Láng Judit – Szenes Studio Kft.
Építész munkatársak: Csönge Krisztián, Varga Péter, Tóth Viktor, Soós Gergely (Krämer, Kiss és Társaik Kft.); Kiss Miklós (ASC Stúdió), Nagy Mihály, Szigetfű István, Nemecz Regina (Vision Építésziroda Kft.), Pál István – Pál Stúdió Bt.
Tartószerkezet: Sterner Pál, Roszik György, Bajtai Áron, Németh Tamás Zoltán, Petz Bence Máté – Sterner Mérnöki Iroda Kft.
Gépészet: Garancsy András, Hegedűs Attila – Projekt Stúdió 2 Bt., Rosztocsil Róbert – Plan-Drive Kft., Szilágyi Antal – Studio IN-EX Kft.
Villamos tervező: Kun Gábor, Bagi Roland, Gáspár Péter, Kerek Gyula, Ritzl András, Turi Ádám, Balogh Lajos – Hungaroproject Kft.
Orvostechnológia: Tóth Károly – Altero Kft., Csordás Szilveszter
Orvosi gáz: Csordás Szilveszter – MFDS Kft.
Környezetvédelem: Laczkó Tibor
Konyhatechnológia: Aczél Pál Tamás, Szalainé Straub Ágnes – Szigmavill Bt.
Akusztika: Kotschy András – Kotschy Bt.
Táj- és kertépítészet: Herczeg Ágnes, Bognár Emese – Pagony Kft.
Kivitelező: Grabarics Építőipari Kft
Műszaki ellenőr: Seidl és Társa Kft.