A békéscsabai vasútállomás épületegyüttesének helyreállítása

Építész: B. Terbe Erzsébet, Bánszky Szabolcs
Szöveg: Garai Péter
Fotók: Bujnovszky Tamás

Évtizedekig tartó hiányos és töredékes állapota után újra eredeti formáját mutatja az utazóknak Békéscsaba vasúti kapuja. A hazai építészet történetében egyedülálló műemlékegyüttes helyreállítása és korszerűsítése 2017-ben Építőipari Nívódíjat kapott a közlekedési létesítmények kategóriájában.
Az évek múlásával egyre több és egyre fiatalabb épület kerül az örökségvédelem látóterébe. A kezdeti időszak középkor-kultusza után a barokk, majd a klasszicizmus kitüntetett emlékei váltak megőrzésre méltóvá, az 1970-es évektől kezdődően a népi építészet alkotásai kerültek védelem alá, a 20. század végén pedig megkezdődött az előző évszázad mérnöki alkotásai, az ipari és közlekedési célú építmények számbavétele, értékelése – sok esetben a végső pusztulás előtti pillanatban. Az összkép talán ezen a területen a legváltozatosabb, hiszen itt számos funkció és azt tükröző épületforma előfordulhat, az uradalmi magtártól a gázgyárig és az autóbusz-garázsig, nem beszélve az építészeti megjelenést alakító stílusáramlatok kavalkádjáról. Speciális csoportot képviselnek a vasúti építmények, amelyek megmaradt emlékei közül több példamutató módon megújult az elmúlt években, elég csupán a gödöllői Királyi Váró, a pécsi, kaposvári vagy karcagi állomás épületére gondolnunk.
A Viharsarok központjaként ismert Békéscsaba 18. századi újratelepítésének köszönhetően erős szlovák gyökerekkel és mezővárosi múlttal rendelkezik. A Fényes Elek által „Európa legnagyobb faluja” névvel aposztrofált település vezetői a 19. század középen bölcs előrelátással és komoly lobbival elérték, hogy a Szolnok–Arad közötti vasútvonal Békés és Gyula helyett Csabán haladjon keresztül. (Hasonlóan bátor lépés nyomán vált Nyíregyháza is ebben az időben vasúti csomóponttá.) 1858. október 25-én gördült be az első szerelvény a bécsi székhelyű Tiszavidéki Vasúttársaság tervei alapján elkészült, egyemeletes felvételi épület elé. Kubinszky Mihály kutatásaiból tudjuk, hogy ezen állomások szabványtervei a császárvárosban készültek, a település akkori nagyságához igazodó méretben, a gótizáló romantika építészetét idéző oromzatokkal, jellegzetes párkányokkal és ablakkeretezésekkel. Békéscsaba III. típusú, középen öttengelyes, oldalrizalitokkal tagolt épületet kapott, melyhez hasonló Biharkeresztes, Encs-Forró, Karcag és Sáp állomásokon készült és áll ma is. A magyar építészet történetében ez volt az első típustervsorozat, amelyhez hasonlót a MÁV fejlesztett ki az 1880-as évektől kezdődően.

Építészet, generáltervezés: Mérték Építészeti Stúdió Kft., Paulinyi-Reith & Partners (régi nevén: Mérték Group Zrt.)
Felelős építész-belsőépítész: B. Terbe Erzsébet
Műemléki tudományos dokumentáció: Dr. Czétényi Piroska
Épületszerkezet: Tombi Gergely – Pataky és Horváth Építésziroda Kft.
Tartószerkezet: Donáczi Péter – Pond Kft.
Épületgépészet: Pavlics Károly – Treffterv Kft.
Épületvillamosság: Balázs Judit – Artvill Kft.
Tűzvédelem: Németh Krisztina
Kivitelező: Svábbau Kft.

Előzményes tervező: Bánszky Szabolcs – Mata-Dór Architektúra Kft.
Építész munkatárs: Kormányos Anna, Fáy Krisztina
Épületgépészet: Szentpéteri László
Épületvillamosság: Atovics László
Mérnökszervezet: GY-B-L Mérnök (vezető: ECO-TEC Kft.)
Kivitelező: Csaba-2013 Konzorcium
Építtető: NIF Zrt.
Tulajdonos: MÁV Zrt., Kiss Csaba felelős vezető