James-Simon-Galerie, Museumsinsel, Berlin

Építész: David Chipperfield
Szöveg: Szegő György
Fotók: Stiftung Preussicher Kulturbesitz

A berlini Múzeum-sziget létesítményei és azok építészete sokáig Poroszország nagyhatalmi, majd Németország birodalmi tekintélyét reprezentálták. Az 1945–1989 között kettéosztott város keleti felének körülményei között sem akarat, sem képesség nem volt ennek a világjelentőségű kultúrközpontnak korunk szintjén megvalósuló rekonstrukciójára, fejlesztésére. Az éppen 30 éve történt újraegyesítés meghozta az áttörést.
A világhírű gyűjteményt gondozó új, immár hatodik galéria kulcspozícióban van: a patinás Neues Museum és a Kupfergraben csatorna közötti szabad területre épült. Magát az Új Múzeumot 1843–1855 között Friedrich August Stüler tervezte, aki ezzel a múzeumépítészet ikonikus művét hozta létre. Stüler a neoklasszicizmus teoretikusának, Karl Friedrich Schinkelnek a tanítványa volt; számunkra a Magyar Tudományos Akadémia Duna-parti palotájának (1862) építője.
A friss berlini galéria kapcsolatot teremt a két 19. századi múzeumépület között, melyek eddig eltolt pozícióban érintkeztek egymással, az Altes Museumot csak egy nyaktag kötötte össze a Stüler-féle Neues Museummal. Most az új galéria vette át ezt a funkciót. A régi Neues épületének legjelentősebb kincsei az óegyiptomi és a néprajzi gyűjtemények voltak. A második világháború kitörésekor az intézmény bezárt, majd súlyos bombakárokat szenvedett. Az NDK csak 1986-ban fogott bele a rekonstrukció tervezésébe. Az 1989-es városegyesítés után is eltelt két évtized, amire a Neues Museum – miután 2008-ban az UNESCO felvette a Világörökség listájára a Múzeum-szigetet – újra megnyílt. A 2009-es rekonstrukció egyik különlegessége lett, hogy az építkezés részeként a múzeumokat egy földalatti, úgynevezett Archeológiai Promenáddal kötötték össze. Másik, lenyűgöző sajátossága volt, hogy tervezője, David Chipperfield a háborús sérülések jelentős részét a belsőkben nem helyreállíttatta, hanem konzerválta. Így a rekonstrukció egyszerre újkori történelmi mementóvá és az antik gyűjteményekre reflektáló, különleges vízióvá, pszeudo-rommá, látványarchitektúrává lett (lásd MÉ 2010/3). Chipperfield és munkája számos rangos építészeti elismerést kapott.

Generál Tervezés: David Chipperfield Architects
Vezető Építész: David Chipperfield
Építészek: Martin Reichert, Alexander Schwarz
Projektépítész: Urs Vogt
Statika: Igb Ingenieurgruppe Bauen
Épületfizika: MüLler-Bbm
Tűzvédelem: Arge Brandschutz
Világítás: Conceptlicht, Traunreut
Grafika: Polyform
Tájépítészet: Levin Monsigny Landschaftsarchitekten