Millennium Háza, Budapest

Építészek: Nagy Csaba, Pólus Károly
Szöveg: Csontó Sándor
Fotók: Bujnovszky Tamás

Sárgulhat az irigységtől a két nagyobb, de fiatalabb testvér, a Műcsarnok és a Szépművészeti Múzeum, mert méltó vetélytársat kaptak. A Liget Budapest Projekt keretében befejeződött az egykori Olof Palme Ház, a Városliget egyik legrégebbi épületének műemléki rekonstrukciója. A gyönyörűen felújított épület Millennium Házaként egy, a Városliget aranykorát bemutató interaktív kiállítással, valamint egy századfordulós hangulatú, Zsolnay kerámiákkal díszített kávéházzal várja az érdeklődőket. Hogy a két funkció mennyire alkot sikeres párost, majd eldönti az idő és a látogatók.
A neoreneszánsz stílusú épület eredetileg Műcsarnoknak épült az 1885-ös Országos Általános Kiállításra, amelyet az addig vasútállomások alkotójaként ismert Pfaff Ferenc tervei szerint valósítottak meg. Az 1250 m2-es épületben két felülről világított nagy, hat oldalvilágítású mellékterem és további négy oldalterem volt. A nyerstégla burkolatú középhomlokzaton növényi indák, sárkányos virágvázák és szárnyas oroszlánok között a reneszánsz triásza, Raffaello, Michelangelo és Leonardo da Vinci arcképe volt látható, a sarokrizalitos zárótömbökön kagyló oromzatú díszkutakat helyeztek el. A kor építészeti szokásaitól eltérően elképesztő mennyiségű színes díszítéssel látták el, melyeket a Zsolnay gyár egyedi megrendelésre készített.
A műcsarnoki, kiállítási funkcióknak azonban a ház már a kezdetek kezdetén is szűkösnek bizonyult, ezért a későbbiekben a Fővárosi Múzeumnak adott helyett, majd a második világháború alatt hadikórházként működött. A Művészeti Alap megalakulásával az ötvenes évektől a szobrászművészek egyik műhelye lett, később pedig a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat székhelye költözött ide. A háborús károk kijavítása azzal járt, hogy az épület belső tereit a felismerhetetlenségig átalakították, a termeket összekötő boltíves nyílásokat átépítették. A boltozott, részben alápincézett részt lesüllyesztették és kibővítették, lezárását vasbeton síkfödémmel oldották meg. A tetőt elbontották és a párkányokat részben megemelték, hogy osztószinteket alakíthassanak ki új födémekkel. A főfalak elbontásával a korábbi háromosztatú teret nagy, felülvilágított szobrászműhely és két irodaszint váltotta fel. Az épület bejáratát a mai Olof Palme sétány felőli oldalra helyezték át, a régi bejárat helyén rámpát és gazdasági bejáratot alakítottak ki. 1994-től a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány tulajdonába került, de nem sikerült méltó művészeti-kulturális funkciót találni neki. Ebben a leromlott és méltatlan állapotban várta 2017 decemberében kezdődött renoválását.

Generáltervező: Archikon Építésziroda
Vezető tervezők: Nagy Csaba, Pólus Károly
Építészek: T. Major Krisztina, Benedek Botond
Építész munkatársak: Long Yining, Sebestyén Szilvia, Zsidek Gergő – BIM
Belsőépítészet: T. Major Krisztina, Long Yining
Éttermi terület belsőépítészete: Kiss Miklós
Kiállítási terület belsőépítészete: Taraczky Dániel
Műemlékvédelem: Dr. Déry Attila
Tartószerkezet: Dr. Armuth Miklós, Cséfalvay Gábor, Szaniszló Gábor – Tetra-Plan Kft.
Gépészet: Gáspár Tibor, Malustyik Mónika, Kovács Sándor – Kőrös-Consult Kft.
Épületvillamosság: Fehér Szabolcs, Máté József – Artrea Consulting Kft.
Tűzvédelem: Decsi György – Fireeng Kft.
Konyhatechnológia: Gauland András – Teco Gastro
Breeam: Beleznay Éva – Abud
Restaurátor: Kelecsényi Gergely – Alakart Kft.
Épületszerkezet, szigetelés: Takács Balázs – Frt Raszter Kft.
Építtető: Városliget Ingatlanfejlesztő Zrt.
Kivitelező: Épkar Zrt.