Matamoros piac, Mexikó

Építészek: Colectivo 733
Szöveg: Szegő György
Fotók: Rafael Gamo

A Ráktérítő által kettészelt Mexikó mezőgazdasági ország, nagy része a trópusi égövben fekszik. A saját, 127 milliós lakosságának élelmezésén túl az USA legnagyobb élelmiszerszállítója. A népesség fele 60 nagyvárosban él, ezeket hagyományos piacai segítik az önellátásban. A Matamoro mintapiac építészetére – a funkción túl – három tradíció hat: a nemzeti szimbólumként értelmezett piramisforma, a modernizmus geometrikus hagyománya – konkrétan a Mexikói Antropológiai Múzeum előkertjének merész betonernyő architektúrája – és a hispán idők előtti „Parián” piacok szelleme.
Matamoros új, városszéli piacát egy lakóövezet maradék telkére telepítették. Az építmény visszahúzódik az utcáról, hogy helyet adjon a nyilvános városi térnek és egy jövőbeli parknak. Fontos eleme a körbefutó fal, ami a hermetikusan záró népi architektúra szerkezeteire emlékeztet. A belső forgalomhoz háromirányú tengelyrendszert hoztak létre, összekapcsolva a piacot a szomszédos sport- és szabadidős helyszínekkel is. A fordított piramis-struktúra éppen negyven kereskedelmi standot fed le, illetve a kiszolgáló területet. Napvédőként szolgál, megóvja a standokat és a vásárlókat a forróságtól. A központi tér előregyártott könnyű ernyőkből álló, a struktúra háromszög alakú fém modulokból áll, és kilenc méteres fesztáv lebegő hatása kifejezetten könnyeddé, lebegővé teszi. Együttesen öt, 14 cm keresztmetszetű oszlopokra emelt galériát formáz. A váz képes ellenállni a hurrikánoknak és az áradásnak. A tető lejtését úgy számolták, hogy elbírja a szélsőséges terhelést és lehetővé tegye a víz, vagy akár a hó megfelelő lefolyását. A tetőfedés struktúrája az alsó, vékony téglarétegből indul, felette horganyzott lemez van, amely ideális az eső elvezetéséhez és a hőt is visszaveri. A modulok közötti lineáris fény-rések megkönnyítik a meleg levegő frissülését és napközben természetes megvilágítást adnak. A piac középpontjába egy oázis került, a helyi száraz időjárást tűrő növényzetből összeállított kert, amelyet az összegyűjtött esővízzel öntöznek. Idővel, a növényzet besűrűsödésével az oázis a csendet is megteremti majd. Jelenlétével pedig szépen megidézi az említett mexikóvárosi múzeum kertjét.

Megbízó: Secretaría de Desarrollo Agrario, Territorial y Urbano
Generáltervező: Colectivo 733
Építészek: Gabriela Carrillo, Carlos Facio, Eric Valdez, Israel Espin, José Amozurrutia – UNAM Építészkar, Mexikó
Közreműködők: Misael Romero, Rosendo Casarrubias, Pedro Domingues
Szerkezet: Gabinete de Ingeniería de Estructuras Especiales S.C.
Gépészet: Enrique Zenón
Környezettervezés: Hugo Sánchez Paisaje