Nemzeti Táncszínház, Budapest

Építészek: Zoboki Gábor, Orlovits Balázs, Lente András
Szöveg: Dragon Zoltán
Fotók: Bujnovszky Tamás

A Nemzeti Táncszínház új épülete 2019 elején nyitotta meg kapuit. A 6950 négyzetméteres új Nemzeti Táncszínházat a Millenáris E tömbjéből, a volt GANZ művek egykori ipari épületéből alakították ki a ZDA – Zoboki Építésziroda tervei alapján.
„A világ népei ma a fejlődés legkülönbözőbb fokán álló táncművészettel rendelkeznek. Van ahol él és virul a néptánc, van ahol már csak a hagyománya él, vagy csak a rá való emlékezés, vagy az sem… Mi, magyarok elmondhatjuk magunkról, hogy táncra termett nép vagyunk. Valóban tekintélyes népi, társasági és színpadi tánchagyománnyal rendelkezünk…” Vályi Rózsi főművében, A táncművészet történetben az egyik legfontosabb vezérmotívum a táncfüggetlen műfajjá alakulása. Ideája, az önállósulás nem példa nélküli, hiszen hosszú évtizedek kellettek arra, hogy a tájkép ne egy szentkép arany hátterének olcsósított, helyettesítő változata legyen, és a csendélet se egy életkép, például a Márta és Mária házában jelenetben Jézus csupán egy kis, szinte elrejtett részletként szerepeljen. A műfaji függetlenedés a művészetek történetének egyik velejárója. A következő állomás az elfogadás, a kanonizálás útján mikor már a fenti alkotásokat gyűjtők vásárolják, illetve múzeumok tematikus tárlatokon mutatják be – vagy mikor a táncművészet külön színházat kap. Effajta színház leginkább befogadó színház, mely nem csak a társulatok, hanem a műfajok, Vályi-féle (azaz népi, társasági és színpadi) „munkaterületek” többes számú alakjára is vonatkozik. Ezek a többes számú alakok jellemzik a Nemzeti Táncszínházat is, ami 2001 óta képviseli hazai táncművészetet itthon és külföldön. Egyrészt befogadó színházként közel negyven magyar társulattal dolgozik együtt, másrészt a néptáncon át a klasszikus balettig, a társas tánctól a kortárs táncon keresztül az interaktív gyermekelőadásokig, műfaji sokszínűséggel kívánja fenntartani a táncszínházba járó közönség érdeklődését.
Az új táncszínházi épület „barnamezős” beruházása, a már meglévő iparcsarnok adaptálása nem nehézség, hanem kihívás volt az építésziroda számára. Zoboki Gábor szerint a Nemzeti Táncszínház új épülete a magyar ipar egyik jelképével társul, ipari épületbe kísérletező műfajt betenni pedig helyénvaló. A tudomány és a kultúra emancipációja további látszólagos ellentétpárokat hív életre: folklór és kortárs tánc, kísérletezés és fejlődés, kulturális épület és közösségi karakter, s ez az új táncszínházi épületben meg is mutatkozik.

Építész vezető tervezők: Zoboki Gábor DLA habil., Orlovits Balázs, Lente András
Építész munkatársak: Jánossy Johanna, Heppes Miklós
Épület- és teremakusztika: Fürjes Andor
Színháztechnológia: Tompai Zsuzsa
Statika: Bencze Zoltán, Kólya Bence
Épületgépészet: Berzétei László, Lukács László
Épületvillamosság: Sápi János
Tűzvédelem: Csuba Bendegúz
Megbízó: Nemzeti Táncszínház
Építtető: Millenáris Kulturális Közhasznú Nonprofit Kft.
Generálkivitelező: ZÁÉV Építőipari Zrt.
A 2001-es átalakítás tervezője: Benczúr László