Tanúfalak
Pasaréti Szent Antal templom és ferences rendház átalakítása, Budapest
Építész: Sajtos Gábor
Szöveg: Dragon Zoltán
Fotók: Bujnovszky Tamás
Rimanóczy Gyula ikonikus pasaréti Szent Antal templom és ferences rendházát az elmúlt pár évben a SAGRA Építész Kft. tervei alapján teljesen felújították, átépítették. Az épület lassan száz éves falai az építési korszakok, városszövet-változások tanúfalaivá váltak.
Különös egy közel száz éves épületnél építési korszakokról beszélni, de a Szent Antal templom és ferences rendház esetén mégis lehetséges és szükséges. Az első periódus a tervezésé, építkezésé, amely 1931-től a felszentelésig, 1934. október 14-ig tartott. A második korszakban 1948 körül Rimanóczy nem csak javította az épületet, hanem jó néhány változtatást is eszközölt az eredeti tervekhez képest, leginkább a rendházon: a legfontosabb talán az L alakú, hevenyészett alapozású, gyenge kivitelezésű földszintes épülettel való bővítés. A templom quadrum felé néző jobb oldalán sűrűn pillérezett, íves árkádsort emelt, amely sajnálatos módon elsötétítette, kitakarta Árkayné Sztehlo Lili üvegablakait. A harmadik korszakban, pontosabban a nyolcvanas években egy átfogó renoválás keretében Harsányi István és Vladár Ágnes a templom új liturgikus terét alakította ki, illetve a rendházat egy emeletráépítéssel bővítette ki.
Talán a templom, rendház és a környezet esetében a legnagyobb hatású átalakítást a SAGRA Építész Kft. jegyzi: a negyedik építési korszakot 2020 és 2022 közé tehetjük és a Pasaréti Közösségi Házzal együtt vizsgáljuk. A Sajtos Gábor által vezetett átalakítás során az 1948-as átalakítások zömét érintette: a quadrum körüli, rossz minőségű és vitatható értékű épületrészeket elbontották és újakat emeltek, az eleve süllyesztett talajszintet még 60 centiméterrel csökkentették, így a pinceszinten teljes értékű nyílászárókat tudtak beépíteni. A süllyesztésnek köszönhetően a négy vendégszobát, két irodát, gyóntatóhelyiséget, beszélgetőt, társalgót, könyvtári olvasót, rekreációs teremet, könyvtári, levéltári raktárt magába foglaló új szárnyat egy szintbe tudták hozni a régi rendházi tömbbel, a gépészet áthelyezésével pedig a pinceszinten is összekötötték a két szárnyat. A folyosó műgyanta burkolatot kapott, ami árnyalatra megegyezik a rekreációs helyiség PVC-burkolatával. Az új épület magasságát a környező városszövet szabta meg, és az, hogy elkerüljék a környező épületek kitakarását. Ugyanakkor a magasság mégis elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy „zajvédő falként” tegye csendesebbé a quadrum környezetét.
A templom felújítása látszólag szerényebb formákat öltött: a festésen és a burkolat újrarakásán kívül a régi irodából keresztelőkápolnát alakítottak ki, melynek mennyezeti világítását a szószék Szentlélek galambját ábrázoló dísze alapján tervezték meg. Ám az egész épületegyüttes legszimbolikusabb megújulása, renoválása a templom homlokzati keresztjén vehető észre. Ugyanis visszakerült az évtizedek óta hiányzó ferences szimbólum: Krisztus és Szent Ferenc stigmatizált keze a kereszten.
Építészet, belsőépítészet: SAGRA Építész Kft.
Vezető tervező: Sajtos Gábor DLA
Építész, belsőépítész tervezők: Sajtos Gábor DLA, Sajtos-Grand Gabriella, Takács László, Virág Péter, Bálint Anna, Pintér Sára, Järger Zsolt, Páll András
Műemléki szakértő: Harsányi István
Tartószerkezet: Madaras Koppány, Madaras Botond
Épületgépészet: Potoczky László
Elektromos tervezés: Tóth András
Környezetrendezés: Fodor Mátyás
Építtető: Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány