Szentendrei Néprajzi Múzeum, Erdély tájegység

Építész: Buzás Miklós
Szöveg: Götz Eszter
Fotók: Szentendrei Néprajzi Múzeum, Götz Eszter

Több mint húsz évnyi előkészítés, kutatás, anyaggyűjtés és építkezés után idén májusban megnyílt a szentendrei Skanzen új része, az Erdély tájegység. Ezzel a beruházással a szabadtéri múzeum területe és épületállománya másfélszeresére nőtt, és maga az intézmény fókusza is jelentősen kitágult: megszületett a „városi skanzen” műfaja.
Erdély hagyományos kultúrája ugyanis nemcsak a falvakban, hanem a városokban is jellegzetes vonásokat mutatott fel. Ez a világ a 20. század végétől kezdve a kistelepülésekhez hasonló tempóban tűnik el. A Skanzen vezetése – újraértelmezve az intézmény egész profilját – helyesen döntött, amikor elhatározta, hogy most első ízben a kisvárosi kultúrát is bevonja a megőrzésre és bemutatásra méltó örökségek közé. Az új Erdély tájegység ennek megfelelően egy „faluból” és egy „kisvárosból” áll. Míg a „falu” építményei többnyire eredetiek, a „kisváros” esetében másolatok készültek, hiszen a bemutatott házak ma is ott állnak – többnyire már jócskán megváltozott formában – Marosvásárhely, Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy, Székelykeresztúr utcáin és terein.
Az erdélyi falvak építészetét a Maros megyei Nyárádgálfalva 1757-ben épült unitárius templomának másolata, a Hargita megyei Tordátfalva népiskolája, a kiskedei unitárius kultúrház, egy Szeben megyei szász porta, egy székely porta Homoródalmásról, a hétfalusi csángók életvitelét őrző barcasági falusi porta, a Csíkból áthozott, 1829-ben épült, archaikus boronafalú lakóház és a cigányság hatásait is mutató balavásári porta képviselik. Lakó- és gazdasági épületek, haranglábak, székelykapuk, a táj és az adott klímaviszonyok által évszázadok alatt kialakult típusok. Az épületekben nem csupán a tárgyi kultúrához kerülnek közel a látogatók: a kiállítás csodálatos gazdagsággal tárja fel az egymás mellett élő erdélyi szászok, székelyek, zsidók, cigányok, örmények megőrzött gyökereit, a lakberendezéstől a gasztronómiáig, a nők és férfiak munkamegosztásától a vallási türelem mindennapi megnyilvánulásaiig. Mindez beleillik a Skanzen korábbi, igen magas színvonalú épületegyütteseinek összképébe. Ami igazán új, az a kisvárosi kultúra megjelenítése. Ehhez egy fiktív kisváros főterét építették fel, amelyet körülvesznek erdélyi város jellegzetes épületei a 20. század első feléből: a posta, a kávéház, a divatáruüzlet, az ügyvédi iroda, a patika, a nyomda.

Felelős építész: Buzás Miklós
Építészek: Buzás Miklós, Domján Zoltán, Farkas-Mezei Zsófia, Pollák Ildikó, Szakáll Piroska, Szuromi Anna
Kertterv: Jakab Lászlóné
Vezető kurátorok: dr. Cseri Miklós, dr. Batári Zsuzsanna, dr. Sári Zsolt
Felelős muzeológusok: dr. Vass Erika, dr. Németh Szandra, Szegedi-Kloska Tamás
Kiállítási installáció: Heonlab Kft., Xorxor Interactive Kft.
Kivitelezőr: EBH Invest

Gyalogos átjáró
Építészet : Avant-Garde Építész Stúdió
Közlekedési infrastruktúra: FŐMTERV Zrt.
Kivitelező: METO Építő Zrt.