Somogyi Krisztina interjúja Fernezely Gergellyel

Budakeszi általános iskola látványterve

Életének 46. évében elhunyt Basa Péter Ybl-díjas építész, több emblematikus kortárs épület tervezője. Az ő nevéhez fűződik a budakeszi Határon túli Magyar Temploma, amelyért Pro Architectura díjat kapott, közreműködött a 2000-es hannoveri Expóra készült magyar pavilon tervezésében, 2004-ben pedig Europa Nostra díjat nyert a budai Barabás-villa rekonstrukciójával. Somogyi Krisztina Fernezelyi Gergellyel, Basa Péter állandó tervezőtársával készített interjút. 

Mikor és miért alakítottatok közös céget? 

Természetes volt számunkra, hogy együtt dolgozunk. Pétert még az egyetemi éveim alatt ismertem meg. Hozzá, miatta, jelentkeztem a Vadász Stúdióba. Kívülről gondolható lett volna más is, hiszen nagyapám Preisich Gábor és Vadász Mihály anno társak voltak, de a valódi okom az volt, hogy Péterrel akartam együtt dolgozni. A cég alapítását később egy adminisztratív szükség hozta, de mindketten tudtuk, hogy döntésünk ennél sokkal fontosabb, hogy egyszer ez egy iroda lesz az, ahova továbblépünk a Mestertől.  Az első munka a Barabás Villa volt, abban én nem vettem részt, közösen egy lakóparkot terveztünk elsőként a Szépvölgyi útra. És hogy miért pont Péter? Talán pont azért, mert elment, sokat gondolkodtam azon, hogy miért egy ilyen sorsú emberrel kötöttem össze magamat? Nekem nagyon fontos a nyíltság és az egyenesség.  Péter ilyen volt, ezekkel a jelzőkkel leírható. Ő azt mondta, amit tett és azt tette, amit mondott. Teljesen meg lehetett benne bízni. Talán sokan akár úgy is gondolhatták, hogy nehéz ember volt. De igazodási pont is volt. Mindig önmaga. A temetésén is látszott, hogy a halála sokakat megérintett. Nagyon sokan eljöttek, olyanok is, akik nem voltak barátok. A temetés alatt hideg volt, esett, jeges szél fújt. Ennél keményebb időt nehéz elképzelni. Olyan volt, mintha Péter megmutatná még egy utolsó ponton azt a keménységet, amit magában tartott. Ott mindenkinek helyt kellett állnia. A három órás szertartás végére mégis megmaradt a tömeg. 

Egyetemistaként mi fogott meg Péter építészeti szemléletében?  

Lenyűgözött a feladatokhoz való viszonya: a kompromisszumot nem elfogadó, kérlelhetetlen következetessége. Amikor mindenki megoldottnak érezte a feladatot, és az már jó is volt, akkor Péter még lerajzolt öt különböző verziót és újra megvizsgálta a témát három nézőpontból. Így lett minden, ami kijött a keze alól, egészen magas minőségű. 

Az első nagy közös munkátok a Vadász Stúdióban a Hannoveri Expo expresszív épülete. Az említett maximalizmus a tervezés folyamatában hogyan jelentkezett? 

Ez a ház elméleti beszélgetések sorozatával indult a Mester vezetésével. Ez volt a legérdekesebb része a munkának. Azon gondolkodtunk, hogy mit üzenhet ott Magyarország a világnak? Aztán kicsit szétváltak az útjaink, mi Péterrel együtt indultunk el abba az irányba, ami elvezetett a megépült formához. A torz alaptestre én találtam rá egy számítógépes modellben, de a forma konkrét alakítását, görbületeit, hogy merre mozdul el, tehát amitől ez a dolog igazán szép lett, az Péter munkája. Általa vált felhasadt, megnyitott hajóvá, ami természetesen tudta a nyitottság és befogadás kettős gesztusát. A másik lényeges tény: Péter egész különleges szinten ismerte az anyagokat és a szerkezeteket, így ez a ház (is) úgy épült meg, ahogyan elképzeltük. Sok újféle megoldásért küzdött meg. Az, hogy a vörösfenyő burkolat kezeletlenül, 4cm vastagságban kerülhetett fel a házra, rajta múlt. A kivitelezők nem akarták megcsinálni. Kezünkre játszott, hogy a német tűzvédelmi szabványok mások, ha egy fa 4 cm vastag, akkor már nem tud átégni, ezért kezeletlenül is alkalmazható, így engedélyt kaphattunk rá. 

A modernizmus hagyománya és egy kifejező, egyedi, organikus formaalkotás egyszerre jellemzi a munkáit. Egyes épületekben így a Hannoveri Expo, a Budakeszin lévő templom vagy a Nagy Kopasz hegyen lévő kilátó esetében a forma szabad alakítása és a természetes anyagok jelenléte erőteljes, máshol mintha egy szögletesebb, racionálisabb világ dominálna. Ez a kettősség belőle fakadt vagy az alkotótársak különböző egyéniségét kell látni ebben?  

A legtöbb házban a kettősség egyszerre van meg, és hogy melyik jelleg a domináns az a konkrét helyzettől függött. A hannoveri pavilon estében, a lágy, organikus forma mellé kerülő épület – amit Péter sugallt, az ő nevéhez köthető–nagyon szikár, neutrális dolog. Egy hangsúlyos épület mellé ez való kiegészítésnek. Az általa tervezett kilátó estében is van egy alépítmény, ami az internacionalista modern építészetet megidéző betonszerkezet. De fordítva is igaz a kettősség: tervezett Péter Budakeszire egy kifejezetten modern házat: fehér falakkal, konzolos síkokkal, előreálló tetőkkel. A belső kialakításában az anyagok organikus jellege dominál, ez adja a hangulatot. Számára a modern építészet leginkább is azt az Alvar Aaltót jelentette, aki a legszemélyesebben és a legorganikusabb módon viszonyult a modernizmushoz. Aalto szeretete még az egyetemi éveihez vezet vissza, ahol számára Kaszás Károly volt a meghatározó tanáregyéniség, nála diplomázott. A finn építészet szeretetét tőle örökölte. Az egyetem után el is utazott több hónapra Finnországba. 

Irodaház látványterve, Budapest, Királyhágó tér

Péter már egy ideje beteg volt, meddig vett részt a munkákban? 

Ameddig mozgott a keze, végig. Két éve nem már nem nagyon járt be az irodába, de hullámzó intenzitással állandóan tervezett. Van pár épülő magánépülete, egy Balatonfüredi villa kiviteli terveit Karácsony előtt még leszállította. Nagyon sok pályázatot csinált az elmúlt évben, ezeket sokszor egyedül. Sajnos szinte egyiken sem nyert. Készített felkérésre egy szép tanulmányt Székesfehérvárra, de aztán a Nemzeti Emlékhely pályázat időszakában éppen nagyon gyenge volt, sajnos nélküle próbálkozott az iroda. Nyertünk egy iskola pályázatot Budaörsre. Különösen fontos volt számára a Szombathelyi Színház pályázata, életmű összegző munka. Nagyon fájt neki, hogy semmit sem nyert vele. 

Miért gondolod összegző jellegűnek? 

Péter az utolsó félévben szellemi szinten különösen termelékeny volt. Bár jellemző volt rá, hogy egy épületet döbbenetes részletességgel gondolt végig, de egy pályázat kapcsán ez a lépték ritkán jelenik meg. Ez a terve viszont részleteiben is kiérlelt. Tervezett például egy előcsarnokot, amiben gombafej-szerű oszlopok voltak, megidézve Frank Lloyd Wright gyárépületét, de persze egészen másképpen. Ez az oszlopsor egy filigrán hálót feszít ki, ami önmagában is érdekes önálló építészeti elképzelés. A nyers, mondjuk beton felület kifordult egy fém függöny alól, ami tulajdonképpen egy rács, egy öntvény. Ennek az alapeleme a Weöres Sándor színház logójaként szereplő monogram. A motívumot kivágattuk alumínium lemezből, ez lett a műleírás borítója, mert bár modellt nem volt szabad beadni, de mi meg akartuk mutatni ezt a hálót. Maga a ház persze egyszerű és modern, nem túlbonyolított. A Ság hegyen lévő Kemenes Vulkánpark pályázatot pedig Péter teljesen egyedül készítette. Önálló szellemi kaland volt. Egyedi, rá jellemző grafikákkal dokumentálva. …a gyászjelentésre is ez a rajza került. 

Számos munkájának a helyszíne Budakeszi. Honnan ez a kötődés?  

Fordítva alakult ez, mint ahogyan azt gondolnánk. Még a Mesteriskola alatt nyerte el a templom pályázatát, szerintem előtte nem volt kapcsolata Budakeszivel. Aztán a templom ügye nagyon hosszúra nyúlt és én úgy gondolom, hogy Péter személyisége alapvető módon közrejátszott abban, hogy végül megépült. Neki ez a munka olyan fontos volt, annyira hitt benne, hogy állandóan odajárt, egyezetett a lelkésszel, a presbiterekkel. Türelmesen várt. Amikor úgy tűnt, nincs elég pénz, akkor keresett kivitelezőt, aki olcsóbban is megszámítja. Saját ismerőseit próbálta bevonni, hogy megépülhessen. Aztán a kivitelezés során Péter együtt élt az ácsokkal, akik készítették a tetőt. Bár annak ellenére, hogy ezt a tevékenységét szerintem sohasem érvényesítette pénzben, de ilyen gyakorlati értelemben is megépítette a házait. A saját családi házát egészen konkrétan a két kezével építette meg. 

Hol áll a ház? 

Szintén Budakeszin. Mint mondtam, a templomon keresztül ismerte meg Budakeszit, és bár én erről nem beszéltem vele, de szerintem ennek kapcsán, amikor saját családjának keresett helyet azt is ott tette. Aztán annak a sikerét látva sokan jelentkeztek a környékről.  A templom okán a városvezetéssel is volt kapcsolata, nagyon sok tanulmánytervet készített Budakeszire. Így jött az iskola megbízás is, aminek az ügye sajnos most nem áll túl jól. Egy előző városvezetéssel készült még az engedélyezési terv, ami azóta lejárt, de figyelmeztetésünk ellenére nem hosszabbították meg. A mostani polgármesteri hivatalban másfelé gondolkodnak, egy mára már teljesen elavult, és amúgy sem túl jó iskola bővítését tervezik inkább. 

Mi volt Péter munkamódszere?  Kézzel rajzolt, vagy modellezett, használt számítógépet? 

Számítógépet sokáig egyáltalán nem használt, az elmúlt években levelezett és olvasott rajta, de tervezni nem. Péter gyönyörűen rajzolt. Fiatalabb korából vannak útirajzai, grafikái is. Építészeti rajzait skicc pauszra ceruzával, néha színes ceruzával készítette. A hannoveri pavilon rajzait, a pályázatot, lényegét tekintve még teljesen kézzel készítettük. A testet megmodelleztem és annak volt egy rajzolata, ezt kinyomtattuk és kézzel került rá minden réteg: a burkolat, az anyagok. Az eget például sprayvel fújtuk fel. A közismert látványterv is úgy készült, hogy kinyomtattam egy perspektivikus nézetét a testnek és a Mester fekete-fehér tus grafikával átdolgozta. 

 A munkák végeztével mi lett a rajzok sorsa? 

Péter minden fontosabb vázlatot aláírt, dátummal látott el és a munkák mellett tárolta egy dossziéban. 

Rendszerető módszeres ember volt? 

Igen, bár az együttműködésben nehézséget okozott, hogy a saját rendjében élt, amit nem nagyon tudott megosztani másokkal. Ha fontos lett volna egy közösségi rend kialakítása, az kevésbé valósulhatott volna meg. Péter magányos farkas volt, a Vadász irodában is igyekezett külön dolgozni.   

Az egyéni rendje viszont működött. 

 Milyen dossziéban, hogyan vannak a munkák? 

Igényesen megalkotott tárgyak ezek a dossziék, precízen kiírt betűkkel feliratozta. Belül már nem túl logikus rendben voltak mindazok a dokumentumok, amik oda tartoztak. Ő persze tudta, hogy milyen sorrendben vannak a dolgok, de egy közös munka során, ha bele kellett néznem, akkor nekem már gondot okozott a tájékozódás. 

Említetted Aalto szeretetét. Kortárs építészeti példákat is szívesen nézegetett? Azokat is átlapozta egy –egy munkára történő ráhangolódás során? 

 Péter abszolút megfutotta ezeket a köröket, érdekelte, hogy mi történik ma, de a trendi dolgokat nem szerette. A mostanában feljövő elképzelések hangsúlyos divatosságát, trendiségét vagy blikkfangos jellegét nem bírta, gyanús volt neki. Más a viszonyunk az építészethez. Számunkra nem az a jó ház, ami lecserélhető bőrrel rendelkezik, amit majd 8 év múlva teljesen újra fogalmazhat valaki, hanem egy épület próbáljon meg valamiféle általános érvényűt megtalálni. Olyat állítani, ami igaz 10 év múlva is, nemcsak ma. Persze ezt a gondolatiságot lehet, hogy meghaladja a világ, de Péternek ez volt a viszonya a házakhoz. Talán az egyik legfrissebb munkánkban léptünk a legjobban el  a hagyományos szemlélettől. Remélem, hogy a Királyhágó térre tervezett irodaházunk sorsa jól alakul majd. Befuttatjuk az épületet növénnyel. Csodálatos feszültséget éreztünk abban, hogy nagyon behatárolt, szabályos kubusokat terveztünk a homlokzatra rácsból, amit befuttatunk borostyánnal. Tehát megpróbáltuk keretek közé szorítani azt, ami egyáltalán nem fog keretek közé szorulni. Ez egy önmagát alakító, változó homlokzat a mi elképzeléseink szerint. De talán ebben is van valamiféle örökérvényűség. Ez a terv most van engedélyeztetés alatt. Nem probléma mentes a folyamat, de reményteljes. 

Szombathelyi Weöres Sándor Színház pályázat, látványterv

1 2 ►