HAP Galéria, 2011. október 11. – november 11.

Szöveg: Szegő György

MKB evezősház, Margit-sziget, 1936

Leírható a magyar 20. század története az építészettel? Nem. De, ha egy-egy alkotó sorsát és házai, megrendelői listáit összetesszük – már igen tanulságos história kerekedik, elfeledett vagy felejtésre ítélt korok teljesítménye elevenedik meg. Gyakran van így a HAP Galériában, most éppen Vince (Weisz) Pál kiállítása kapcsán, Fehérvári Zoltán kurátori munkája nyomán.
Egy budapesti fiú 1927-ben érettségizett a Madách Gimnáziumban, asztalosmesterséget tanult, mellette az Országos Iparművészeti Iskola bútortervező szakát végezte – Kaesz Gyula volt a mestere. Weisz Pálnak hívták, édesapja a pénzügyi élet magas rangú szereplője volt. Mégis meglehet, hogy a műegyetemi „zárt számba” (numerus clausus) nem fért be, de lehet, hogy a régi vándor-hagyományok, az ifjúi kalandvágy, a németországi modern építészet jó híre kormányozta Stuttgartba. A Staatliche Kunstakademie építészfakultásán Emil Fahrenkampf professzor növendéke volt. Családja szerint 1933-ig ott honosítható diplomát nem szerzett. Talán pont ezért nem ütközött hazajövet a Vágó József, Breuer Marcell (és mások) által megtapasztalt, szigorú kamarai falakba. Csendben dolgozott, de rajztehetségével sokszor ő „adta el” az irodák műszaki terveit. Jó helyekre hívták: Piatschek Imre és Pogány Móricz (ő szintén neves rajzos volt) műépítészek, valamint a Deli és Faragó tervezőirodájába. Továbbá Nagy Antal bútorgyárába – ahol jó belsősként: perspektívákat, enteriőrök látványait készítette. Gádoros Lajossal társulva tervpályázatokon is részt vett, nyert is, pl. a Sirály Clubházén vagy BNV pavilonokén. Neve nem szerepelt mindenütt már 1939 előtt sem. A háború alatt 43-ig, – név nélkül – még szakmájában is kapott építészmunkát, azután munkaszolgálatos lett. Túlélte.
1945. március 14-én Vince Pálra magyarosított, és immár önálló tervezőként dolgozhatott –nosztrifikált diploma híján – építész-technikusként „igazolta” a bizottság. Egy ideig a Mérleg utcában volt egy kis irodája is. Számos munkáját az újjáépítés adta, pl. egy eklektikus ház romjaiból emelte az Iparterv székházát. 1947-ben a Világosság nyomda pályázatával II. díjas, itt csak „szocdem” tervezők indulhattak. Az I. díjas Takács Miklóssal a megbízást is megkapták, de a koalíciós időknek éppen vége lett, a szocdem kiadó és nyomda megvalósítása elmaradt. A KPVDSZ székházát mégis megépíthették, a tartós partner Hegedűs építési vállalkozó segítségével. 1948-tól az ÁÉTI, 49-től az Iparterv csoportvezetője lett. 1950-56-ig a Városépítési Tervező (VTV), majd az abból alakult LAKÓTERV műteremvezetője. A legendás Iparterv 2-es iroda szakosztályvezetőjeként folytatta. 1969-es nyugdíjazásakor több albumot rakott össze, az egyikben belsőépítészeti, üzlettervek és pavilonok, a 70 oldalas másikban építészeti munkáit vettesorra. Ha csak slágvortként párat itt kiemelek, ebből a megrendelőkre fókuszáló vetületből is vázolható Magyarország közelmúltja:
Onoto töltőtoll szalon, Bp. (1933), Hatschek optika-fotó üzlet, Bp. Nagykörút (1934), Hotel Wien, portál, Bp. (1935), Gerő illatszerbolt, Bp. Nagykörút (1935), Goldberger- és Dohányjövedék-pavilonok, BNV (1936) Tejivó és kolonnád, Balatonfüred (Káldyval, 1936), Sirály Evezős Club és PMK Bank csónakházak, Margitsziget (1937), Ipari Termelési Tanács pavilon, BNV (1947), Strauss S. hétvégi háza, Bp. Ágnes út (1947), Boda optika-fotó üzlet, Bp. Nyugati tér (1947-48) – itt, a későbbi Mosoly Albuma szövetkezetnél dolgozik a majd az író, Nádas Péter – megannyi mikro-történelem. Mert Marshall-segély helyett államosítás jön. Vince vállalati munkáiból: OTI rendelő berendezése, Csepel, Áruház tér, KPVDSZ (volt MOSZ) székház, Bp. Jókai u. (Gyárfással, 1948-49), Iparterv irodaház, Bp. Deák F. u. (1951), Megyei Pártház (ma Herman Ottó Múzeum), Miskolc és Mályi téglagyár (1952), Magyar Dolgozók Pártja székház, Bp. Köztársaság tér (Körnerrel, 1956), 16 tantermes iskola, Kazincbarcika, (1958), Helyőcsaba, Espresso és üzletház (1958), OKISZ pavilon, BNV (1959), Láng Gépgyár és Ganz-Mávag pavilonok, BNV (1960 és 1964), 1000 adagos gyerekkonyha, Csepel (1964), Zentai B. nyaralója, Balatonalmádi, (1965), Örökmozgó (volt Mátra mozi portálja), Nagykörút, (1966), Dr. Tarján R.lakás-berendezése, Párisi Divatszalon, Bp. Váci u. (1966-68) –itt varratott Kádár Jánosné –, Lakóház, Bp. Gellérthegy u. (1968). A fotó már egy Velorexet és egy Trabantot is megörökít, ez már az „új mechanizmus” éve.
A tervek magukért beszélnek, az építészeti minőség nyilvánvaló. Vince mégsem kapott magas szakmai díjat (megnyitójában Ritoók Pál – az Építészeti Múzeum új igazgatója – úgy véli, tán szocdem kapcsolatai miatt nem). Apropó, sokszor írtuk e hasábokon, mennyire halaszthatatlan egy gyűjtő-kutató-kiállító Építészeti Múzeum elhelyezésének ügye – a MÉSZ elnökségi ülésén a minap elhangzott, hogy most van itt a lobbizás ideje (2013-ban kész programra írják ki a pályázatot), hogy legyen ez a tervezett Dózsa György úti Kulturális Negyedben!