Walter Pichler laborjából
MAK, Bécs, 2011. szeptember 27. – 2012. február 26.
Szöveg: Szegő György

A torzó és a koponyacsont háza, 1971-1981, fotó: Elfi Tripamer
Az 1960-as években kezdett az architektúra sajátos, intermediális alapkutatásába az osztrák épÃtész-avantgárd legendás hármasa: Walter Pichler, Hans Hollein és Raimund Abraham. Pichler a figurális kortárs plasztika és az épÃtészet átjárásait-áthatásait firtatta és máig kutatja. A PrototÃpusok (1966-69) akkor formabontó módon mutatták meg, hogyan rezonálhat egymásra az emberi test faragott képe és az épÃtészeti tér.
Walter Pichler 1941-ben Hitler és Mussolini egyezménye után hatévesen menekült Dél-Tirolból az akkor már megszállt Ausztriába, elÅ‘bb Észak-Tirolba, majd Bécsbe. FelmenÅ‘i emlékére épÃtette késÅ‘bb szülÅ‘helyén a Ház a kovácsműhely mellett elnevezésű épület-emlékművet, melyet a MAK 2002-ben 1:1 arányú makettel mutatott be (l. MÉ 2002/3). Már 35 évesen, 1971-ben – feltehetÅ‘en az elveszÃtett műhely utáni vágyakozásban – a burgenlandi Szentmártonban vásárolt egy gazdaságot, amelyben az egykori melléképületek belsÅ‘ terei és az udvar környezete idÅ‘szakosan experimentális referenciastúdiumokhoz szolgál laboratóriumul.