Katolikus templomépítészet és keleties formajegyek a két világháború közötti Magyarországon

Szöveg: Kiss Tamás

A görög-római alapokon nyugvó, keresztény vallási és kultúrgyökerekkel rendelkező Európa a középkor óta kíváncsisággal fordult a Kelet felé. A keleti és az európai kultúra találkozásai számos, különböző időszakokban eltérő mértékű, építészeti kölcsönhatást eredményeztek az évszázadok alatt. Az iszlám világ és a nyugati görög-keresztény kultúra első találkozása a 1096-ban kezdődött első keresztes háborúk idejére tehető; innen származtathatók a középkori székesegyházak gótikus csúcsívei, amelyek közeli rokonságban állnak az iszlám építészet jellegzetes csúcsíveivel, de európai középkori templomaink polikróm sávozása is az iszlám ablaq technikáját követi. Az iszlám építészeti jellegzetességei a 17. század környékén is felbukkannak az európai templomépítészetben. A két kultúra harmadik találkozása a 19. században történt. Az Osztrák-Magyar Monarchia területén a romantika időszakában jellemzően a legkülönfélébb épülettípusok épültek fel keleties formakinccsel operáló, mór stílusban. Az európai építészetben egyfajta keleti „fűszerként” a két világháború között is jelen vannak bizonyos orientalizáló elemek, amelyek Magyarországon is megjelentek.