Kiállítás és pódiumvita a Néprajzi Múzeumban

Látványtervek: © Berlin Palace–Humboldtforum Foundation / Franco Stella Szöveg: Tatai Mária

A Német Parlament 2007-es határozata nyomán elkezdődtek a Humboldt-Forum projekt előkészítő munkái. Párizs és Varsó után most Budapesten volt látható a beruházást népszerűsítő kiállítás. (A műemlék/nem műemlék kérdéskörét elemző tudományos esemény témájához kapcsolható magyarországi példa a Vároldal Ybl tervezte, elpusztult Lónyai-Hatvany palotájának újjáépítése, amelytől a hivatalos magyar műemlékvédelem még az engedélyezés időszakában elhatárolódott – a szerk.)

a Palast der Republik (ndk) egykori épületébe beépített Karl Liebknecht-féle erkély

Berlin belvárosában, városépítészeti szempontból is különösen meghatározó helyen állt a legendás Schloss, amely 500 éven át volt választófejedelmek, királyok és császárok palotája. Építéstörténete a 15. századig nyúlik vissza. Az 1950-ben felrobbantott palota reneszánsz és barokk részleteket is tartalmazott, végső formáját a 19. században nyerte el. A második világháborúban kiégett, ezután a „szocialista pünkösdi királyság” közjátéka következett. A palotát felrobbantották, a helye először felvonulási térként működött, majd 1976-ban itt építették fel a Köztársasági Palotát, az NDK politikai hatalmának székhelyét. A mintegy 30 évet élt modernista épület koncerttermet, kultúrházat, éttermeket is tartalmazott, az NDK idősebb polgárai közül sokan máig jó emléket őriznek róla. A rendszerváltás után a fröccsöntött azbesztburkolatok tönkremenetele jó okot szolgáltatott a „népi demokratikus” palota lebontására.
2019-re a múltat megidéző új komplexum épül itt fel: a Humboldt testvérekről elnevezett hatalmas egyetemi, kulturális és múzeumi fórum, amelynek segítségével „a német fővárost a világkultúrák párbeszédére nyitott hellyé” kívánják tenni. A 2008-ban kiírt nemzetközi tervpályázatot a vicenzai Franco Stella nyerte meg. Tervében a múltat nemcsak a réginek megfelelő tömegalakítással kívánja felidézni, hanem három eredeti homlokzat rekonstruálásával is. Az új épületrész formanyelve „klasszikus-időtálló építészeti nyelven” szólal majd meg. Ez a posztmodernnek nevezhető gesztus elsősorban a dicső német történelmet szándékozik (vissza)igazolni, míg a „szocialista és modern” palota bármiféle emlékezésre méltatlannak bizonyult.

Korábbi hazai irodalom: Lővei Pál: Tükör által homályosan. In: Új Művészet, 1994/2. 17-20.o.
Dr. Petravich András: Egy kiállítás és tanulságai. In: Műemlékvédelem, 1995/1. 44-55.o.