Teaház, Orfalu

Szöveg: Kapy Jenő
Építész: U. Nagy Gábor
Fotók: U. Nagy Gábor

„A legfontosabbnak azt tartjuk, hogy olyan magas színvonalú épületet hozzunk létre, amely egyrészt reprezentálója a vidék építészeti örökségének, ugyanakkor – korszerű műszaki megoldásaival, felújításának haladó szemléletével – a funkciójából következő kitüntetett helyzetével és szerepével mind a falu közösségének, mind az idelátogatóknak praktikus, vonzó környezetül és egyben hasznos és tanulságos mintául szolgálhat.”
U. Nagy Gábor

A Rába-völgy felől, Máriaújfalun keresztül közelítem Orfalut. Gyönyörű, hétkilométeres, kacskaringós erdei úton kell menni magas-törzsű, szálfenyők között, el a Fekete-tó mellett (később kiderül ez egy híres tőzeg-láp, ahol a legenda szerint egy templom süllyedt el), aztán egy „de ismerős ház” következik beljebb az úttól (U. Nagy Gábor háza), majd egy-két szórvány ház, és megérkezem Orfalu kis közösségi épületéhez, a Teaházhoz. Itt fogok előadni este. Soproni AMI-s diákok hívtak meg, gólyatábor van, öregdiákok foglalkoznak a gólyákkal (tanár egy se – és ez jól is van így), esténként pedig egy-egy előadás. Miután kívülről körbejártam az érkezésemkor még üres, zárt épületet, felmegyek a táborhelyre; innen kb. egy kilométerre van két kis épület egy szabadtéri konyhával, nagy telekkel, ahol a hallgatók sátrai vannak. A szomszédos tanyán kecskék legelésznek.
Éppen kipakolás van, a leendő építész, grafikus és formatervező hallgatók azonos feladatot kaptak: mindenki megkeresett egy valahol előre leszúrt jelet, ahol aztán a megtalált mikrokörnyezetet kellett vizuálisan értelmezni. Vacsora után a társaság lement a Teaházba, ahol már várt rám U. Nagy Gábor, és amíg hallgatók elhelyezkedtek, az épületről beszélgettünk.

Építész: U. Nagy Gábor
Szerkezet: Bukits Zoltán
Épületgépészet: Lukács Árpád
Épületvillamosság: Bognár László
Megbízó: Orfalu Község Önkormányzata