Budapest konferencia, KOGART Ház, 2013. május 13.

Szöveg: Szegő György

Finta Sándor, Budapesti főépítész előadása, fotó: Szentiváni János

A Magyar Művészeti Akadémia Építőművészeti Tagozata konferenciát rendezett Budapest középtávú fejlesztéséről. Marosi Miklós elnök felvezetőjében az építészek nevében aggodalmát fejezte ki: Budapestnek évtizedek óta nincs stratégiája. A végre megindult változásokat üdvözölte Fekete György, az MMA elnöke, megköszönve az Építész Tagozat stratégiaalkotó, előkészítő munkáját. Kárhoztatta, hogy az elmúlt két évtizedben „a szükségest állandóan összekeverték a lehetségessel. A keveredésben alakul ki a sok megvalósulatlan, befejezetlen projekt.”
Finta Sándor, Budapest főépítésze Budapest 2030 címen egy olyan hosszú távú tervet ismertetett, amelyre a Fővárosi Közgyűlés már igen mondott (később a középtávú tartamot 7 évben adta meg). A jelenlévő építészek többsége számára az anyag teljesen ismeretlen volt. Igaz, a főépítész hangsúlyos témapontjaiban az építészet háttérbe szorult. Előadásában kitért az energiaellátás biztosításának kérdéseire (megjegyezte, hogy a nagyvárosok kiszolgáltatottsága óriási, emlékezetes, hogy New Yorkban 2012 októberében a Sandy hurrikán végigvonulása után hetekig nem volt áram); az elektronikai hulladékok kezelésére (jelenleg Afrika az európai veszélyes hulladék célállomása). Beszélt a városi szegregáció megállításáról és a klímaváltozás miatt szükségszerű paradigmaváltásról a tervezésben. Figyelmeztetett a városmarketing-szlogenek felelősségére, ennek kapcsán Hamburgot hozta fel példának, ahol a „Creative City” jelszó felnyomta az ingatlanárakat és a megélhetési költségeket, emiatt a lakosság tiltakozni kezdett a már megindult fejlesztések ellen, a városvezetőket az új választásokon nem preferálta. Finta a szuburbanizáció átfogó koncepció szerinti újragondolása mellett érvelt és azt javasolta, hogy az értékes és innovatív egyetemi kutatások hozzáférhetők legyenek a várostervezés számára. Metódusokat javasolt konkrét tervek helyett: a város együttműködését az állammal és a civilekkel, a fokozatosság és a kisebb lépések elvének érvényesülését. Kiemelte, hogy a monitoring – a megfogalmazott célok ellenőrzése – sokkal fontosabb, mint amilyen szerepet kap a mai várostervezésben.