„A város jövőjéről – zsidó- és más negyedek, Budapest egykor és ma” Mumus, 09. 07.

“Kulturális Örökség Napja 2009” a HDKE-ban, 09. 19-20.

Nem nagyon létezik ma olyan nem-civil szervezet Magyarországon, aminek szíve közepe lenne a régi zsidó negyed megóvása. Jóllehet ez nem csak a néhai identitás megőrzését, hanem a megújítását is jelenti. Múlt nélkül nincs jövő, és az épített környezet hiteles megőrzése: befektetés a jövőbe. Akár turisztikailag is, mint Prágában, Krakkóban és másutt – erre már sokan felhívták a figyelmet. Arról nem szólva, hogy a magyarországi zsidó örökség a magyar kulturális örökségnek is megkerülhetetlen része.

A Kulturális Örökségvédelmi Hivataltól nem messze néhány éve megtalálták a Budai Vár első középkori zsinagógáját. Majd rövid úton visszatemették a föld alá. Mert a fölötte lévő út kiváltása – úgy látszik – „lehetetlen” műszaki feladat. Szemrebbenés nélkül temették vissza, akár azt az 1686-os ostrom során megsérült későbbi, de szintén középkori zsinagógát, amit még Zolnay László tárt föl a Táncsics Mihály utcában, a hatvanas évek elején. Amikor hasonló lelet került elő Bécs belvárosában, építészeti szenzációt csináltak belőle. Még ma is tart, mert ott múzeum nyílt: hisz mind a tíz ujjukat megnyalták örömükben, remélve, hogy a majdnem 600 éve felgyújtott gótikus épület fellelése feledteti a 60 éve felgyújtottak emlékét. Nálunk az óbudai és a várbeli zsinagógát is lefitymálták, sőt eltusolták. Élek a gyanúperrel, a „hivatalosság” a magyar zsidó örökséget talán mégsem tekinti a magyar kulturális örökség részének.

Rózsa T. Endre

Rózsa T. Endre elkeseredésén finomítanom kell: a Páva utcai példaszerűen felújított zsinagóga ma világszenzáció. A méltatlanul elfelejtett, több mint 40 zsinagógát építő-bővítő Baumhorn egyik főművét igenis megmentette a magyar kultúra. A Kulturális Örökség Napján (szept. 19-20) a nyílt napon tartott vezetések, rangos előadások és az általunk prezentált Kultucca terjeszkedésének, gazdagodó tematikájának vázlattervei sikert arattak. Úgy látszik, Hugo Bettauernek, a Nagyváros zsidók nélkül (1922) c. világhírű, akkor felrázó szándékkal megírt negatív utópia (regény és film) írójának máig van hatása: várost, annak kultuccáját – Európában – paradoxon zsidó kultúra nélkül elképzelni. A HDKE mögött álló kuratórium, és az új igazgató, Harsányi László tervei szerint, a Dokumentációs Központ a közeljövőben – amikor egyre kevesebben vannak már a túlélők – nem csak emlék- és kutatóhely, de a szélesebb társadalom számára a zsidó kultúrát bemutató, élő kulturális műhely kíván lenni. Városalakító civilek és politikusok ezt a célt nem téveszthetik szem elől.

Szegő György