BME Q-épület, Budapest Lágymányos

Építész: Lázár Antal
Szöveg: Kapy Jenő
Fotók: Zsitva Tibor

A Lágymányosnak ezen a területén valamikor a Dunára – annak vízfolyását befolyásoló okokból – épült gát által elrekesztett tó volt. Feltöltése után a területet sokáig nem tartották beépíthetőnek. Majd a 19-20. század fordulóján, Hauszmann Alajos, Petz Samu és Czigler Győző tervei alapján megépült a Műegyetem központi épülete, a hozzá tartozó kiszolgáló épületekkel együtt, illetve az 1950-es évektől kedve az egyetem folyamatosan bővült a Petőfi hídtől északra eső területen. Ez a 70-es, 80-as években betelt.

A Petőfi hídtól délre eső, a Lágymányosi hídig tartó, szintén feltöltött területet az 1996-os EXPO megrendezésére tartották fenn. Ennek meghiúsulása után újból előtérbe került, hogy a terület egy meghatározó részét oktatási célokra hasznosítsák, annál is inkább, mert még az EXPO-pályázatok előtti időkben készültek ide ilyen funkciójú tervek, neves építészektől, például Gulyás Zoltántól és Hofer Miklóstól. Így készültek el először a mai ELTE épületek Mányi István (KÖZTI), illetve Gerő-Kovács (Iparterv) tervei szerint, később pedig a Finta Stúdió által tervezett BME I-épület. A BME I az első volt a négy épület közül, amelyek – még az EXPO-pályázatok során kialakult – Magyar Tudósok Körútjára települt, az érvényben lévő szabályozás szerint. Az északi területet a BME eladta, és jelenleg annak funkciója még nem ismert. Ugyanígy nem lehet tudni, hogy az I-épülettől délre mi fog épülni (készültek oda vázlatok az ún. Q-3 épületre, de ennek sorsa is bizonytalan). A körút és a rakpart közötti terület parkosítása egyelőre szintén csak koncepció, a park nagy része még elkerített, kiépítésre vár.

A most bemutatott ház tehát a meghiúsult világkiállítás telepítési elveit hordozó egyetemi területen, a Magyar Tudósok körútján, a Finta-stúdió által tervezett BME I-épület mellett valósult meg, attól északra helyezkedik el, és megoldja a BME Villamosmérnöki, Informatikai, illetve a Gazdaságtudományi és Társadalomtudományi Karok bizonyos tanszékeinek – megbízói igények szerinti – egy épületben való elhelyezését. Mind az I-épület, mind a Q-épület, valamit az emellett már elkezdett új épület hossztengelye sugarasan egy pontban találkozik, a Duna felé nyitott félköríves parkterület fókuszában. Ez a hossztengelyes szerkesztés meghatározza az épület rendkívül tiszta alaprajzi rendszerét: az aula fölé lebegtetett nagyelőadók tömbje két, cellás rendszerű szárny közé került. A két oldalsó szárny homlokzattal nem rendelkező részeiben a megvilágítást nem igénylő funkciók vannak: lépcsőházak, liftek, vizesblokkok. Ugyanezen szárnyak homlokzati részei pedig a kis előadókat, a szemináriumi helyiségeket és a tanszéki funkciókat fogadják be, a legfelső szinten vannak az oktatói szobák és a különböző üzemeltetési helyiségek, illetve e fölé kerültek még a gépészet kültéri egységei a kazánházzal és hűtőgépházzal együtt.

A szellemi alkotó folyamatokban általában arra koncentrálunk, amit mi tehetünk. Szellemi nagyság kell ahhoz, hogy arra is koncentrálhassunk, amit már megkaptunk. Ez mélységes alázatot jelent, ami alapvető minden alkotói karakterben. Lázár Antal ebben az épületében a Reimholz Péterrel való közös munkásságára emlékezik, amelynek elméleti vonulatai (Janáky István munkásságával párhuzamosan) a 70-es évek elején indították el az IPARTERV harmadik generációját. Ez a szellemiség – ha kategorizálni kellene – mai fogalmaink között a strukturalizmushoz köthető, ennek az irányzatnak egy nagyon eredeti, sajátosan hazai változata. Még egy érdekesség: ebben az időszakban válik az építészetelmélet egyre inkább tervezés-módszertanná. Konkrétabban: az MÉ 1972/4 számában Reimholz Péter tollából megjelent egy szöveg, amely a szerzőpáros – már akkor nagy feltűnést keltett – budapesti Domus Áruházra készített terveit kísérte. Így kezdődik: „Épületalakítás szempontjából minden térprogram kristályos és plasztikus tércsoportokból tevődik össze.” A továbbiakban annak elemzésére vállalkozom, hogy egy tércsoport milyen elvek szerint nevezhető kristályosnak, illetve plasztikusnak.

Saját értelmezésemben és a jelen recenzió tárgyát képező épületre használva a fogalompárt, a következőkről van szó. A kristályos egység raszteres, általában (de nem mindig) lineáris szerkesztésű, nagy térformákat létrehozni képes flexibilis rendszer – a mindenkori technológia legmagasabb szintjén létrehozott – primer és (mobil) szekunder szerkezeti elemekkel. A térszerkezet tartalmilag az épület elsődleges, meghatározó tércsoportja, melynek minden pontját azonos „komfort-térerősség” jellemzi. Gépészeti szempontból kiszolgált tér. (A Q-épület esetében ez az épület középső, aulát és nagyelőadókat befogadó tércsoportja.) A plasztikus egységek két oldalról veszik közre az előbbit, rendszerük a heterogenitás (a funkciójukat illetően), szerkesztésük stabil, egyedi és plasztikus. Plasztikusságuk teszi lehetővé a környezethez való igazodásukat. Szabályozó szerepük van, fizikai gátak és egyben modulátorok a külső környezeti (épített és természetes) terek, illetve a „komfortos” terek között. A plasztikus egységek tartalmilag az épület másodlagos, a kristályos egység által meghatározott tércsoportjai. Jellemző térfajtájuk a vízszintes és függőleges közlekedők, melyekre kiszolgáló funkciók vannak felfűzve. Gépészeti szempontból is kiszolgáló tércsoportok.

Az elmélet, mint leíró jellegű módszer, a terv alapvetését meghatározó alaprelációkban és az azokból leképzett paraméterekben ölt testet. Négy féle paraméterről szoktunk beszélni: a szerkesztési elvekről, a formálásról, léptékről, és az anyaghasználatról. A szerkesztési elvek az előzőekben felvázolt elképzelések neostrukturalista¹ leképzései, amelyek az épület tudatos térbeli szerkesztettségében vannak jelen. A lépték igazodik a területen már meglévő épületek léptékéhez (ezt a szabályozás keményen meg is határozza), ezen belül a formálás pedig – a szerkesztés tisztaságát érzékelendő – egyszerűséget mutat. A középső nagyelőadók tömbjének formálását az adekvát módon alkalmazott bravúros szerkezetek teszik lehetővé: az előregyártott, nagy fesztávú vasbeton, beakasztott elemek pontos sorolása, mint elsődleges szerkezet, illetve a szépívű térbeli rács, mint szekunder szerkezet. A két oldalsó szárny monolit vasbeton konstrukció, amely hordozza a középső szárny említett szerkezetét.

Az anyaghasználat szempontjából érdekes kiemelni az oldalsó szárnyakon alkalmazott függesztett kerámiaburkolatot, amely – ezen a területen – az egyik fontos eszköze az illeszkedésnek.
És végül a retorikáról: leírták már, hogy építészetünk egyre inkább a retorika felé nyitja ki argumentációs (vagyis érveléseinek) horizontját. Egyre fontosabb tudni azt, hogyan megy végbe az „értelemadás vagy értelemképződés”. Leírható-e nyelvi struktúraként az épület? A strukturalizmus erre tett kísérletet, a rendszer működése érdekli, erre alkot modellt, és a modell, amely megmutatja magát, egyenrangú nyelvi (vagy akár matematikai) konstrukcióként, transzmediális kísérletként van jelen az épített műben. A verbalitáshoz, a verbálisan megfogalmazott relációk formájában megjelenő gondolatfolyamhoz fontos jelentés-potenciál tartozik, és a mű így, és csak is így jelenik meg teljes hatékonyságában. Persze ehhez egyre inkább szükségeltetik a befogadó, a használó vizuális műveltsége is.

Jegyzetek:
1 – Megfigyelhető az építészetben ma egyfajta neostrukturalista irányzatnak nevezhető tervezői metodológia, amely kritika regionalizmusból (a posztmodernből), illetve a dekonstrukivizmus filozófiájából kiábrándult, de az ún. elektikus vagy parametrikus építészetet – különböző okokból – elfogadni nem képes építészeket a 60-as,70-es évek rendszerelméletéhez, matematikai, kibernetikai, és strukturalista gondolkodásához vezeti vissza. (Főleg a korszak utópista építészete került újra reflektorfénybe). Megjegyzendő azonban, hogy bizonyos szemszögből a parametrikus építészet is tekinthető egyfajta neostrukturalista irányzatnak, amennyiben ez az irányzat is (bár kibernetikai, de) nyelvi módszereket iktat be eszköztárába.

Felelős építész: Lázár Antal – A&D Stúdió Kft.
Építész munkatársak: Álmos Csaba, Batta Miklós, Lázár Veronika, Sill László, Sükösd Zoltán, Szécsi Zoltán (beruházási program), Vavrik Ferenc
Szerkezettervező: Szántó László – EXON 2000 Kft.
Gépészet: Kordé S. Csaba – CSE-KO Kft.
Elektromos tervezés: Komm Péter – VA-IQ Kft.
Közlekedés: Várnai Péter – Civil-Plan Kft.
Kertészet: Hlatky Katalin, Szakács Barnabás – Lépték-Terv
Külső közmű: Erős László, Török János – CBR-TERV Kft.
Megbízó: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Generálkivitelező: Hérosz Zrt.