IBA, Hamburg 2013 – Nemzetközi Építészeti Kiállítás

Szöveg és fotók: Lővei Pál

Az Elba-szigetek az IBA infomációs központ térkép-makettjén

A 2013-ban Hamburgban megrendezett Internationale Bauausstellung előzményei több mint egy évszázadra nyúlnak vissza: 1901 – Mathildenhöhe, Darmstadt; 1927 – Weissenhofsiedlung, Stuttgart; 1957 – Interbau Berlin, Hansaviertel; 1987 – IBA Berlin, a történeti város feljavítása és rekonstrukciója; 1999 – IBA Emscher Park, jövőteremtés egy ipari régió, a Ruhr-vidék számára, 2010 – két egykori kelet-német krízisterület kezelésére egy nemzetközi építészeti kiállítás keretei között. A hamburgi bemutató ilyen problémakörök után az egykori Hanza-város gyorsan leromló déli negyedeinek jövőjével foglalkozott.
A bemutató szorosabban vett helyszíne a nagyváros szinte csak saját lakói számára ismert déli területe volt, az Elba két ága közötti nagyméretű sziget – Wilhelmsburg – és a mellette északra fekvő kisebb Veddel, valamint délre elterülő belkereskedelmi kikötő (Binnenhafen). A 35 km2-es Wilhelmsburgot a rendezők Európa legnagyobb folyami szigeteként jellemezték (bár a Duna több szigete is ennek a területnek sokszorosát teszi ki), amely a város legnagyobb, mégis csupán 50.000 lakosú kerülete. Így is vagy száz nép képviselői lakják: a kulturális sokszínűség nyelvileg, viselkedésben, lakókörnyezetben azonnal szemébe ötlik a látogatónak. A terület használatát erősen befolyásolja a víz: bár a folyó még jó 100 km-rel távolabb éri el az Északi-tengert, de a tölcsértorkolatnak köszönhetően az apály és a dagály közötti vízszintkülönbség meghaladja a három métert, a szigetek egyes részei a vízszintnél mélyebbre is kerülhetnek, így a szárazföldeket gátak és zsilipek rendszere övezi, és hidak sora teszi elérhetővé. Az 1962. évi nagy árvíz ezeken a területeken szedte a legtöbb áldozatot és okozta a lakóterületekben a legnagyobb kárt. Egy ideig a teljes kiürítésük is napirenden volt, és a szigetek kezelésével kapcsolatos tanácstalanság a legutóbbi időkig meghatározta a helyzetüket. Amíg az északi városnegyedek nagyszabású fejlesztések helyszínei voltak, az Elba-szigetekre szemétlerakó, autópálya-csomópontok, konténerraktár, végül a szociális lakásépítés magasházai kerültek. Wilhelmsburg és Veddel környezeti károkat halmozó, negatív szalagcímeket kiprovokáló, problémás városrészekké váltak.