A raumlaborberlin pneumatikus projektjeinek elemzése

Szöveg: Hory Gergely

Az alábbi tanulmány célja a kortárs akciószerű, jellemzően köztereken megvalósuló ideiglenes építészeti beavatkozások építési stratégiáinak és szerkezeti megoldásainak elemzése, valamint történeti előképeikkel, inspirációs forrásaikkal való összevetése. Egy meglehetősen szerteágazó területről van szó, ezért az áttekinthetőség és a terjedelmi korlátok miatt a vizsgálat egyetlen építész csoport, a raumlaborberlin munkásságának egy meghatározó szegmensére fog koncentrálni, mégpedig a pneumatikus szerkezeteket használó projektjeire. Felmerülhet a kérdés, hogy miért éppen a raumlaborberlint emeljük ki, amikor számos egyéni és csoportban dolgozó alkotó is hasonló megközelítéssel és eszközrendszerrel dolgozik, mint például az EXYZT, Plastique Fantastique, Numen- for Use, muf architecture/art, public works, PKMN, Santiago Cirugeda és még sokan mások Egyrészt tudatosan és szisztematikusan viszonyulnak a 60-as és 70-es évek utópista és alternatív építészeti irányzataihoz, ami lehetőséget kínál egy szerkezettörténeti vizsgálathoz. Másrészt a raumlaborberlin munkái szerkezeti szempontból karakteresen különböző stratégiákat alkalmaznak, míg a legtöbb hasonló csoport esetében az a változatosság kevésbé jellemző. Ezen sokszínűség pedig jelen tanulmány továbbfejlesztését teszi lehetővé.

A raumlaborberlin

A raumlaborberlint 1999-ben alapította egy csapat fiatal építész – ahogy a nevükből is kiolvasható – Berlinben ellenreakcióként az abban az időben a városban zajló tömeges, agresszív és gyakran átgondolatlan építkezésekre, melyek gátat szabtak a város társadalmi, téri és esztétikai megújulásának. A használhatóságukat tekintve merev, statikus, nagy léptékű beruházásokkal szemben a fiatal építész generáció más fajta attitűddel kezdett el gondolkodni a városi térről: egyszerű technológiákkal készülő, mobil, ideiglenes beavatkozásokat készítettek, melyekkel a városi terekben rejlő kihasználatlan potenciált próbálták kiaknázni és kiterjeszteni. A csoport által gyakran hivatkozott francia filozófus, Henri Lefebvre gondolatai nyomán a raumlaborberlin munkái az építészeti teret a társadalom tagjai által végzett tevékenységek és interakcióik produktumaként értelmezik. A projekteknek tehát nem objektum mivoltukon van a hangsúly, hanem azokon a folyamatokon, kollektív használati lehetőségeken, amit létrejöttük generál.
Az következőkben a raumlaborberlin egy karakteres beavatkozási stratégiáját fogjuk vizsgálni: ezek a csoport által ‘mobil aktivátorok’-nak hívott projektek, melyeknek többségére az előregyártás, gyors helyszíni installálhatóság, és a mobilitás jellemző. Ezen projektek eszközéül leggyakrabban légtartós szerkezeteket használnak.