Alázat, figyelem, kreativitás
KÅ‘nig és Wagner ÉpÃtészek kiállÃtása a Kós Károly teremben, 2009. május 11-15.
Szöveg: Dávid Ferenc
KÅ‘nig Tamás és Wagner Péter helyreállÃtásairól szólva három fogalmat kommentálok: az alázatot, a figyelmet és a kreativitást. Az alázat ma ritkán használt szó, mert feudális és/vagy vallási asszociációkat kelt, valódi tartalma azonban korántsem avult, s mással föl sem cserélhetÅ‘: álló épületrÅ‘l szólva a meglévÅ‘ alkotás tisztelete ez, s utálkozás annak csonkÃtásától. A figyelem az alkotásban foglalt épÃtészeti gondolat és dÃszÃtÅ‘ szándék feltárása az összetevÅ‘k gondos elemzése útján; a technikai-szerkezeti, vagy funkcionális avulás pontos felmérése, valamint az újjáalakÃtás szükségleteinek és céljának gondos meghatározása.
A kreativitás a régi épület fontos összetevÅ‘inek megtartásában-újjáépÃtésében, az új helyének és karakterének meghatározásában, a két részbÅ‘l összeálló új épület együttes karakterének megalkotásában egyaránt érvényesül.
A múlt század nyolcvanas éveiben, amikor KÅ‘nig Tamás és Wagner Péter az elsÅ‘ helyreállÃtásait tervezte, a modernség eszméje épp a végét járta, s vele halványodott az eredetiség mágikus tisztelete is, amelyre a műemlékvédelem – okkal – máig alapul. Határhelyzetbe a 20. század épÃtészeti alkotásai kerültek, azok, amelyekre a hivatalos műemléki védelem még alig terjedt ki, s amelyeknek helyreállÃtására nem voltak kialakult, s alkalmazható módszerek. Ez a helyzet adott módot arra, hogy az elpusztult, de jól dokumentált, rajzról, fényképrÅ‘l pontosan megismerhetÅ‘ részletek másolatának elkészÃtését beemeljék a tervezésbe. Ilyen munkáik közül a budapestiek számára Lajta Béla Parisianája a legismertebb. Lajta gyönyörű, a szecesszió és a kora modern épÃtészet határán keletkezett, az art decót megelÅ‘legezÅ‘ homlokzatát épÃtették újjá, az eredetivel méretükben, rajzolatukban, s jóformán anyagukban is megegyezÅ‘ kövekbÅ‘l, gazdag szobrászi dÃszével együtt, apró adatokból összerakott invenciózus tervezéssel és gondos művezetéssel. A másolatépÃtés nemcsak szakmai bravúr volt, hanem az alkotóinak épÃtészi gesztusa, fÅ‘hajtás Lajta személye és teljesÃtménye elÅ‘tt.