Környezet és Társadalom / XXI. századi forgatókönyvek
L’ Harmattan, 2015. 200 oldal

Szöveg: Szegő György

A könyv szerzője – korábban egészségszociológus kutató – most az ökológiai felelősség társadalmi alakulását vizsgálja. Könyve a klímakutatások során talált, a mai társadalmi, gazdasági viszonyok közt feloldhatatlan ellentmondásokkal, a klímaparadoxonokkal foglalkozik. Egy évtizedet átfogó munkáját összegezve – az én olvasatomban – a paradoxonok felmutatása ellenére a szerző optimista kicsengésű, olvasmányos tájékozódást kínál. A pozitív szemléletet az indítja, hogy a bevezető fejezetben visszatekintve, majd a rendre mottóul választott és a tudományos hivatkozásokban is felbukkanó versidézetekkel láttatja az ember szellemi képességét, mellyel évszázadokon keresztül képes volt társadalmát és a természetet harmóniában megtartani. Ez az alkotóképesség lett az ökológiai tudatosság egyik forrása. Ezért a korábbi témája kutatásainál alkalmazott módszertanhoz az olvasó befogadói apparátusát tágító, költészetből vett analógiákat társít. Ezzel műve szélesebb körben olvasható.
A mű fontos bázisa az MTA és a British Academy közös ösztöndíjával Londonban eltöltött ösztöndíjas összehasonlító kutatás. Az ott szerzett ismeretek tanulságai sarkallták arra, hogy az éghajlatváltozás következményeit ne csak elméletként, de hazai praxisban lehetséges alkalmazásként is megfogalmazza. Grafikonjai megmutatják, hogy Angliához képest CO-kibocsátásban előnyben, ökoszemléletben lemaradásban vagyunk. Antal szerint a legfontosabb kérdés az, hogy a fejlett ipari országok a mai premisszák között képesek-e alkalmazkodni a természet változásaihoz. Szerinte igen, munkája a remény könyve.