Graz – UNESCO Design Főváros

Építészek / architects: Hofrichter-Ritter Architekten

Szöveg / text: Szegő György Fotók / photos: Fábián Andrea, Szegő György

„Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!” Lk 23,46 (Fotó: Fábián Andrea)

A 2003-as EKF kiteljesítette azt a hosszú kulturális törekvést, amellyel Graz – leginkább a Stájer Ősz rendezvényeivel – Bécs mellett az osztrák kortárs művészet központja lett. Elsősorban kulturális, turisztikai, építészeti teljesítmények (l. MÉ 2003/1, 2009/5) hoztak áttörést. Majd 2005-ben elnyerték az UNESCO Design Fővárosa címet és az oktatás, egészségügy, sport, kereskedelem épületigénye is a kortárs csúcsteljesítményeit generálta. A Design Főváros gondolkodásmódja az urbanisztikától a tradicionális mesterségekig terjed, átszövi a profán hétköznapokat, a hit ünnepeit, beleértve abba a temetői designt is.

Legújabban egész, korábban szlömös városrészek lakóterületei is felfrissülnek, köztük a leginkább bevándorlók lakta pályaudvar körüli térséget is. Ezekben a belvárosi, mégis elnéptelenedő negyedekbe nagyszámú roma, afrikai és ázsiai települt be, és sikerrel próbálkozik kézműves, javító szolgáltató iparűzéssel, kereskedelemmel. Jelentős részük katolikus vallású és a negyed St. Andrae Plébániatemplomát látogatja, amelyet az egyház a 2010-es rekonstrukció keretében az egzotikus ízléspreferenciáknak megfelelően, képzőművészek segítségével, de a hívek bevonásával átalakított. A barokk berendezéshez a liturgikus funkciókat szolgáló bútorokat, szószék mögötti pillért tükörburkolatokkal, ablakokat üvegfestményekkel, az oltárképet transzparens fotómátrix művel készíttetett kortárs művészekkel, amelyek a népszerű jazzmisék autentikus keretéül szolgálnak. Annyira, hogy a már kisebbségben itt élő őslakók is eljutottak a befogadáshoz. A templom külsejét Gustav Troger Jelenkor című színes képkölteménnyel díszítették. Az 50 kifejezést tartalmazó szótár-vers kapcsolatot akar teremteni a hétköznapi élet és szakralitás között: az 1635-ben felszentelt templomba való belépésre provokál (lásd a plébános által szerkesztett honlapot: www.st-andrae-graz.at).(…)
A belvárosi, várfalak körüli temetők felszámolásával ez a temető mind fontosabb intézmény lett. Az itt állt Szent Vér püspöki kápolnát (1786) a háborúban lebombázták, ezután egy faépületben folytak a temetés szertartásai. Az 1970-es években, a kor ízlése szerint épült „modern” ravatalozó elbontása után 2011-ben döntött a püspökség a merészen friss szertartás-kápolna megépítéséről. A hívek felé a tervet, mint „imára összekulcsolódó kezeket” interpretálták.
Az elbontott régi temetőfal helyén olyan urnafalat épült, melynek finom ívű párja választja el a szertartás-tértől az irodát és a halott-előkészítés tereit. A kápolna túloldala egy ezzel nem érintkező íves fal, a kettő közé függesztették a betonhéj tetőt. A fedés hajót formáz, festése a derengő „csillagos égboltot” idéz. A falak rusztikus felülete kívül-belül tört fehér. A „másik kezet” szimbolizáló betonfal a bejárat felé finom szögben elemelkedik a földtől, és torony-funkciót betöltő felső sarkában hordja a kereszt jelét. A két íves tartófal közé bevilágító slicc közbeiktatásával lebegő érzetet keltő homorú tető alatt a ravatalozó szertartástere 90 ülőhelyre méretezett. A szűkebb, hátoldali üvegfalon található a kolumbárium és a temető felé vezető kijáró. A tér természetes világítása – beleértve a karéj rejtett, súrolt fényét – bravúrosan megoldott, egyszerre segíti az elmélyedést, és a szertartás szellemében sejteti a feltámadás hitét.