Munkaszolgálatosok emlékműve, Budapest, Teleki tér

Szobrász: Dan Reisinger
Szöveg: Szepes Hédi
Fotók: Hajdú József

Április 17-én avatták fel Dan Reisinger Izraelben élő, magyar származású képzőművész, designer, a MOME címzetes egyetemi professzora alkotását, az elhurcolt munkaszolgálatosoknak emléket állító momentumát, a józsefvárosi Teleki László téren.
A munkaszolgálat fogalmát 1938-tól kezdődően vezették be, párhuzamosan a szériában gyártott zsidótörvényekkel és zsidó ellenes rendeletekkel, melyek a 825 000 főnyi magyar, köztük számos kisebbség (szlovák, szerb, roma) ember kirekesztéséhez, kisemmizéséhez, megalázásához, kifosztásához, majd 600 000 fő elpusztításához vezetett. Dan Reisinger édesapját 1942. június 15-én hívták be munkaszolgálatra. Ezután már csak egyszer látta, amikor elbúcsúzott, mielőtt századát Ukrajnába vezérelték kényszermunkára. Onnan nem jött vissza.
Maga a tér – szimbolikus helyszín. A közeli józsefvárosi pályaudvarról indultak a vonatok a deportáltakkal, a munkaszolgálatra kényszerített emberek ezen az útvonalon vonultak a bizonytalanságba, a halálba. Az emlékmű megfagyott árnyék-figurái között édesapja is ott van.
A műben a kilenc meghajlott, fejüket a földre szegező figura a számkivetettséget, a megalázást szimbolizálja. A művész humanitárius szemszögből közelít a témához. Elmondta, hogy azért ábrázol kilenc figurát, mert a tizedelésnél minden tizedik embert agyonlőttek. Az emlékmű erősen hat az érzékekre, de hagyja, hogy befejezzük az általa megkezdett gondolatot.