Bessenyei Ferenc Művelődési Központ, Hódmezővásárhely

Építészek: id. Janáky István (1948), ifj. Janáky István†, Janáky György, Janákyné Füredi Gizella
Szöveg: Masznyik Csaba Fotók: Masznyik Csaba és a Bessenyei Ferenc Művelődési Központ

Janáky István 2012. augusztus 6-án, a nyár egyik legforróbb napján, Hódmezővásárhelyen, a befejezés előtt álló Bessenyei Ferenc (korábban Petőfi) művelődési Központ művezetése közben lett rosszul. Azonnal kórházba került, de nem tudták megmenteni. Reimholz Péter és Makovecz Imre után a huszadik század utolsó negyedének harmadik legjelentősebb magyar építésze távozott közülünk. (az Utóiratban összeállítást olvashatnak ifj. Janáky István emlékére – a szerk.)

A vásárhelyi születésű idősebb Janáky István építész (1901-1966) még magántervezőként kapott megbízást a Hódmezővásárhelyi Petőfi Kultúrház és Népfőiskola tervezésére 1948-ban. A Palatinus Strandfürdő (1937), több városi bérház, tűzőrségi épületek és a Magyar Királyi Ipari Anyaghivatal Székháza (1942) rangot adó tervezési munkái ekkor már mögötte voltak. A mérnöki és építész tervezői praxis 1948-ban történt államosítása után az engedélyes tervek az Állami Építéstudományi és Tervező Intézetben készültek 1948 augusztusában. Janáky segítsége ebben a munkában a Dániából 1947-ben hazatért fiatal építész, Jánossy György (1923-1998) volt. A terv gyönyörű rajzi feldolgozása és vélhetően, bár nem bizonyítottan több részletmegoldás is az ő keze munkája.
Hódmezővásárhely főterének közelében a görög-szerb ortodox egyház későbarokk temploma 1792-ben épült, II. József 1781-es türelmi rendeletének megfelelően – az utcafrontról visszahúzva, annak hátat fordítva, kezdetben torony nélkül. A korábban zártsorú tömb rendhagyó beépítésének története ekkor kezdődött, majd a görögkeleti egyház régi iskolájának helyére tervezett Népfőiskola és Kultúrház építésével folytatódott volna 1948-ban. Az új politikai hatalom azonban az 1936 és 1948 között Magyarországon fénykorát élő népfőiskolai rendszert – annak egyházi kötődése miatt – felszámolta, az iskolai szárnyat kihúzták a programból. A népfőiskola helyére később, a hatvanas években zártsorú lakóház került. A karzatos színháztermet befogadó modern épület a templomhoz hasonlóan az utcafrontról hátrébb húzva épült: ezzel a gesztussal egyszerre képezett teret a főbejárat előtt és szabadította ki valamelyest az ortodox templom tömegét.
Az utca túloldalán álló, Sándy Gyula építész tervezte múzeum felújítása és bővítése kapcsán merült fel 2007-ben a Petőfi Kultúrház korszerűsítésének gondolata. A Tornyai múzeumot bővítő és a templomot felújító szegedi illetőségű építészek (Tér és Forma Szeged Kft.) elegáns gesztusa volt, hogy id. Janáky István szintén neves építész fiait ajánlották a városnak a művelődési ház felújítása tervezőjéül. Így kerülhetett sor arra, hogy ifj. Janáky István (1938-2012) és Janáky György (1941) 2007-ben megbízást kaptak az édesapjuk által hatvan évvel korábban tervezett Kultúrház korszerűsítésére, majd egy évvel később a bővítésére. A huszadik század közepén épült, védett épület „tiszteletben tartása” több szempontból is magától értetődő, hiszen Janáky István gyakran emlegette, hogy számára hosszú évek alatt az édesapja építészete vált az egyedüli mértékadóvá. Az épület hátsó, kiszolgáló szárnyának esetleges, de stílusosan nyerstégla anyagú, hatvanas-nyolcvanas évekbeli toldalékai a „spontán építészet” hiteles példái, melyeket a tervezők kisebb korrekciókkal megtartottak, és az eredeti épület integráns részének tekintettek. Egy mai igényeket kielégítő, szakköri helyiségeket is tartalmazó művelődési ház többlet tereit az épület utólagos, részleges alápincézésével biztosították a tervezők. Ez a nem csekély költséggel járó, műszaki szempontból sem egyszerű megoldás viszont nem csupán használati szempontból kedvező. A később készült – nem műépítészi, de az épület karakterének nem ellentmondó –, téglából falazott bővítés mostani kiegészítése, a félig terepszint alatti, belső átrium köré szervezett, szintén téglából falazott új épületrész festői tömegjátékot teremtett a belső udvari oldalon úgy, hogy az épület fő nézetei egyáltalán nem változtak.
A színházterem belső térszerkezetét viszont át kellett alakítani ahhoz, hogy a színpadra történő rálátás és a terem akusztikája megfelelő legyen. Az emeleti karzat megszűnt, a korábban enyhe lejtésű nézőtérre ezentúl nem a földszintről, hanem az első szinti galériáról lehet bejutni. A férőhelyek száma értelemszerűen csökkent, de a nézőtér sokkal alkalmasabbá vált. A színpadi, világítási és légtechnikai felszerelések színvonala és lehetőségei sokszorosan meghaladják a rekonstrukció előtti állapotot. A belső tér látványának megfogalmazása (lécezett álmennyezet, mennyezeti világítás, konzolos falikarok, akusztikai okokból kialakított törés a fal és a mennyezet csatlakozásánál) nagyobb kihívás elé állította a tervezőket és a belsőépítészeti terveket készítő Göde Andrást, mint a korábban már részletezett „külső” építészeti megoldások, s ezeknek a kihívásoknak – úgy tűnik – nem sikerült maradéktalanul megfelelni. Az épület eredeti karakterének, anyaghasználatának, színezésének megőrzése éppúgy szempont volt, mint a belső tér atmoszférájának frissítése, aktualizálása, amire viszont nem jutott elegendő pénz: a kivitelezés során bekövetkezett radikális költségcsökkentés a belsőépítészetet, az épületgépészetet és a világítást érintette.
A meglévő épületben el nem helyezhető további funkciók, melyek (több módosítás után) végül egy tánc- és próbaterem, egy számítógépes terminálokat magában foglaló terem és zeneiskolai oktatószobák kialakítását igényelte, új épületben kaptak helyet, mely a templom tömbbelső felé néző bejáratával szemben, az ortodox templomhoz tartozó parókia helyén épült fel. A négyzetes alaprajzú, téglával burkolt, egyik (a Kultúrház felé néző) sarokpontjára lejtő, a környező épületekhez hasonlóan hullámpalával fedett kétszintes épület egymástól független szintjeit külső rámpákon lehet megközelíteni. A rámpán járva lassan tárul fel az ötvenes évek elején kialakult tömbbelső, melyet az egyik oldalon Schall Józsefnek a Kultúrházzal egyidőben épült, ugyanabból a vásárhelyi téglából épített két lakóháza, másik oldalon a pár évvel később, a stílusdiktatúra éveiben készült, egyébként jó arányú, klasszicizáló lakóházsor határol. A tömb harmadik oldala egyelőre beépítetlen. A rámpán felérve, az emeleti táncterembe lépve, a bejárattal szemben lévő két hatalmas ablakon kinézve – nyilván nem véletlenül – a Kultúrház oldalhomlokzata tárul elénk.
A valláspolitikai okokból ellentmondásos helyzetet teremtő későbarokk ortodox templom, a beépítés tekintetében hozzá is igazodó Kultúrház és az új táncterem feloldotta a kétszáz éves ellentmondást: a három épület szövetségben áll, együtt értelmezhetők, ugyanakkor a köztes terek is átértelmeződtek. Ezt az összetartozást gondolták a tervezők egy embermagasságú, méteres vastagságú, sűrű, de sok helyen áttört sövényfallal is hangsúlyozni, mely körbeveszi az atya, a fiúk és a templom képezte háromságot: a sövény Janáky István minden grafikáján kezdettől fogva megjelenik és az építészeti terv részét képezi. Az enyhén íves alaprajzú, konzolos főhomlokzat előtti átvezetése bizonyára vitatható, meggondolandó lenne. De ha nem kerítésként, hanem kortárs kertépítészeti kísérletként értelmezzük – ahogy a tervezők maguk is nyilatkoztak erről –, s ha a vásárhelyiek, a használók felismernék, hogy milyen lehetőség van a kezükben, nem csak építészeti, hanem kertművészeti kultúránk is gazdagodna ezzel az együttessel.

Generáltervező: Janáky és Füredi Építészstúdió Kkt.
Építészet: Janáky István† – Hely Bt., Janáky György és
Janákyné Füredi Gizella– Janáky és Füredi Építészstúdió Kkt.
Belsőépítészet: Göde András – Kroki Kft.
Színháztechnika, akusztika, audiovizuális rendszerek : Strack Lőrinc,Kotschy András – Kotschy és Társai Kft.
Épületgépészet: Pavlics Károly – PPR Plan Kft.
Villamosság: Balázs Judit – Artvill Kft.
Környezetrendezés, közmű, közlekedés: Kovács Árpád, Tihanyi Dominika – Uilandscapearchitects Kft.
Statika: Hatolkay Márta, Romits Gábor, Kalmár Zsolt – R.H.K. Kft.
Tűzvédelem: Venczel Sándor – Ven-Guard Kft.
Kivitelező: KÉ-2010 Konzorcium (tagjai: KÖZGÉP Zrt., Építészmester Zrt.)