Frédéric Chaubin kozmikus épületfotográfiái

Szöveg: Polyák Levente

Druskininkai Szanatórium, Litvánia, fotó: Frédéric Chaubin

A Berlini Fal leomlását követően a poszt-szocialista tájművészek egész generációjának nyújtott inspiráló kutatási terepet. A meglepő, informális városi helyzetek vagy megkopott jövőképek után kutatva sokan úgy tekintettek a szocializmus tárgyaira, mint puszta esztétikai jelenségekre: kiemelve őket kontextusukból, műtárgyként vagy folklorisztikus kézműves termékként közelítettek hozzájuk. Mások ideológiai rendszerek és társadalmi folyamatok lenyomatát keresték bennük. A szocialista örökséget megtestesítő és szimbolizáló tárgyak között kiemelt szerepet kaptak az épületek: az elmúlt években nem csak építészek, de képzőművészek és fotográfusok is egyre nagyobb figyelemmel fordultak az autoriter rezsim kéznyomát viselő hétköznapi és különleges, épített táj felé.
Kétségtelen, hogy az egykori kommunista blokk számos épülete igen különleges életutat járt be. A piaci kapitalizmus megérkezésével hirtelen sok olyan társadalmi és politikai érték elavulttá vált, amelyek létjogosultságot biztosítottak a kelet-európai régió épületállományának egy része számára. A rendszerváltás folyamata számtalan anakronisztikus építészeti struktúrát hagyott maga mögött, amelyeket vagy ledózeroltak, vagy éppen elfelejtettek: mérgező anyagokat tartalmazó, omladozó irodaházakat, már nem létező szervezetek elhagyott székhelyeit, vagy a kultúra eljelentéktelenedő formáinak egykor otthont adó rendezvénytermeket.