A Kós Károly Egyesülés és az International Forum Man and Architecture nemzetközi konferenciája 2009. augusztus 29-én és 30-án zajlott a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, Piliscsabán. A konferencia szervesen kapcsolódott a Kós Károly Egyesülés elmúlt 20 évét bemutató, Folytatni a Teremtést című kiállításhoz, amely az Iparművészeti Múzeumban volt látható (l: MÉ 2009/4 15-16. o.) A piliscsabai konferencián, neves magyar és külföldi előadókat (többek között: Karl-Dieter Bodack, Pieter van der Ree, Peter Hübner, Lucien Kroll, Gregory Burgess, Marko Pogacnik ) hallgathattak a résztvevők, összefoglalónk az UTÓIRAT-ban olvasható. Paolo Porthogesi a szerves építészet nemzetközi tekintélye akadályoztatva volt, s konferenciára levélben foglalta össze megfontolandó intelmeit, melyet itt – a szervezők engedélyével – itt mellékelünk. Ebben a levélben Portoghesi hírűl adja, hogy Makovecz Imrét a Római La Sapienza egyetem Honoris Causa diplomával tünteti ki.

Paolo Portoghesi levele a konferenciához:

“Sajnàlom, hogy hirtelen közbejött akadályok miatt nem vehetek részt a magyar élő épitészetnek szentelt kongresszuson, amelyet a Piliscsabai Katolikus Egyetem rendeznek meg, amelynek campusán éppen az általam Makovecz Imre főművének tartott Auditorium Maximum is áll. A jókivánságokkal együtt egy rövid hozzászólást is szeretnék küldeni, amit, ha a konferencia szervezői is jónak látják, olvassanak fel a résztvevőknek.

Három éve vezettem be a Római La Sapienza Egyetem építészkarán egy új, mégis régi tantárgyat, amit Geo-építészetnek neveztem el. Mit is jelent ez a kifejezés: geo-építészet, azaz az építészet szóhoz fűzött „geo” előtag? 1942-ben Le Corbusier használta így, mivel az ember lakta települések három típusának leírásakor egy olyan kifejezésre volt szüksége, amely világosan kifejezi, hogy tanulmánya az egész földkerekséget érinti. Fél évszázaddal később, az 1991-ben megjelent Gilles Deleuze és Felix Guattari Mi is a filozófia? című könyvben a negyedik fejezet címe pedig: „Geofilozófia”. A szerzők ebben azt szögezik le, hogy a filozófiának számolnia kell a geográfiával is. Újra kell gondolnia a dolgokat abból a bizonyosságból kiindulva, hogy az ember a Föld lakója. A lakozni szó értelmezésével kezdve, amit Heidegger tulajdonképpen a létezés fogalmával azonosít, a „Geofilozófia” kifejezés – Massimo Caccarinak, Caterina Restónak, Luisa Bonesiónak köszönhetően – egy olyan kutatási programot indított el, melynek témái között szerepel a táj, a helyek és az emberek identitása.

Lefordítva ezt a törekvést a „geo-építészet” esetére (mely kifejezés, mint már említettem Le Corbusier-től maradt ránk), e megváltozott szituációban – azaz a mai globalizált világunkban – ez olyan új programot, olyan új célt jelölhetne ki számunkra, mely képes különböző tendenciákat egy programban egyesíteni és az építészetnek a már majdnem elvesztett feladatát is újrafogalmazni: az emberek életét a megfelelő épített környezet kialakításával lehet megjavítani.

Carey Young: Body Techiniques, (after A Line in Ireland, Richard Long, 1974), 2007

A mi világunkban, amelyben élünk a globalizációt kizárólag gazdasági szempontból mérlegelik, hogy a minden szabályt nélkülöző piaci világban az áruhalmaz ide-oda utazhasson. Az építészet pedig a pazarlás kifejezője, a felfuvalkodott építészek emlékműve. Ebben a közegben geo-építészetről beszélni azt jelenti, hogy világosan megfogalmazzuk: mit nem szabad tennünk a jövőben, és hogy hogyan lehet kidolgozni egy metódust egy a történetéhez méltó építészet létrehozására.

A diákjaimnak a geo-építészet fogalmának meghatározására bizonyos követelményeket jelöltem meg, melyeket feltétlenül szükségesnek tartok ahhoz, hogy létrejöjjön egy új tervezési metódus. Itt nem elég az, hogy egyenként, a maga autonómiájában kövessük sorra a követelményeket, hanem egyszerre valamennyit szem előtt kell tartanunk, nehogy téves, illetve ideiglenes megoldásra jussunk.

A fent említett követelmények a következők:

1. Tudomásul kell venni és védeni kell az emberek és kultúrájuk közti különbségeket;
2. Innovációkat kifejleszteni jog és egyben kötelesség, de tiszteletben kell tartani azt a feltörő kreatív energiát, ami az egyes hagyományokból táplálkozik;
3. Fel kell venni a harcot minden pazarlás ellen, hogy újra helyreállhasson az egyensúly a Föld különböző régiói között;
4. Meg kell menteni a Földet az elsivatagosodástól, csökkentve a meg nem újuló energiaforrások fogyasztását, valamint harcolni kell a környezet elszennyeződése ellen;
5. Ésszerűen kell használni a különböző technológiákat, és ugyanakkor megőrizni az emberi léptéket.

A különbözőségek:

A globalizáció, mint a különféle civilizációk érintkezésének, kapcsolatának következménye, egymás kölcsönös megismerésévé és tiszteletévé kell válnia. A jelenlegi tendencia az egységesítésre, a különbözőségek eltörlésére, a nemzetköziségre törekszik, mely eltörli a régiók identitását, tönkreteszi az élő hagyományokat. Ez utóbbiakat pedig éppen, hogy támogatni, fejleszteni kellene, valamint elősegíteni egymás közti párbeszédüket.

Innováció és megőrzés:

A múlttal fenntartott dialektikus kapcsolat nélkül az innováció paradox módon nélkülöz minden kreatív töltetet, mindössze a létező fordítottja, a semmiből való alkotás igénye, ahogy az istenek csinálják, vagy egyszerűen a formák máshonnan való kölcsönzése. „Mint a jövő közelit hozzánk a hagyomány”, és ehhez a művésznek be kell indítania a kezdéshez szükséges „kifogyhatatlan metaforikus erő” motorját.

Egyensúly teremtése:

A statisztikák mondják nekünk: a Föld népességének 20%-a, vagyis a „fejlett” országok népessége fogyasztja el a földi javak 80 %-át. Már ott tartunk, hogy minden 11. évre megduplázódik a föld népessége és ezzel párhuzamosan az éhen- és szomjanhalók száma állandóan nő. Az építészet nem húzhatja ki magát az alól a felelősség alól, hogy ezzel számot vessen, és megkíséreljen újra egyensúlyt teremteni a különféle civilizációk között.

Carey Young: Body Techiniques, (after A Line in Ireland, Richard Long, 1974), 2007

A Föld megmentése:

Az utóbbi száz évben keletkezett károk, melyet az emberi civilizáció okozott a Föld és a földi klíma egyensúlyvesztése terén, a tudósok körében már elfogadott tény. De e károk jó része az építészetnek, mint olyannak is köszönhető, hiszen beavatkozásával átalakítja a Föld felszínét, ezen kívül vádolható az anyagi és emberi erőforrások pazarlásával is. A város, mely az ember életminőségét lenne hivatott megjavítani, ehelyett gyakran egészségtelen nagyságúra dagad, a pazarlás gépezete lesz, és általánossá válik benne az elmagányosodás. A közlekedés lassúsága nap mint nap rengeteget felemészt az emberek idejéből, amit ha összegeznénk, több feláldozott emberöltőnyi időt-életet tenne ki éppen úgy, ahogyan az antik mítoszok szörnyetegei is emberáldozatokat követeltek maguknak.

A tudomány és a technológia:

A két terület egymástól már nem megkülönböztethető és az embertől illetve ennek érdekeitől teljesen eltérő logikával fejlődik. Így születnek mesterségesen szükségletek, melyek azután mélyreható változásokhoz vezetnek a viselkedésünkben. Pedig a tudomány és a technológia képes lehetne civilizációnk nagy problémáinak megoldására is, meg arra is, hogy elősegítse az élet fennmaradását a földön. Az építészetben a technikai fejlődés az építészt mentesítette minden kötöttség alól, és abszolút szabadságot adott számára, ami viszont könnyen önkényeskedésbe csap át. Ugyanakkor pedig pszichológiai jelenségek vizsgálatán keresztül azt is ellenőrizni lehetne, hogy az építmények milyen hatást fejtenek ki az emberek életére. Az emberi kéz munkájaként kialakított környezetnek az emberek által történő használata az építésznek azt kell sugallnia, hogy ne csak teljes cselekvési szabadságot követeljen magának, de ellenőrizhesse munkájának következményeit is.

Mindaz, amit itt a geo-építészetről mondtam, bár sokak igényeit kifejezi, még nem létezik, és még igen sokan lesznek a jövőben olyanok, akik ezt az eszmei küldetést majd át meg átfogalmazzák. Erről a témáról ma beszélni valószínűleg csak arra jó, hogy az új építészgenerációnak egy-egy elérendő célt tűzzünk ki, etikai felszólítást tegyünk: lehetőleg álljon ellen a pénz és a piac szorításának, két istenségnek, akik ma a sivárrá váló Földet uralják, mely így teljesen elvesztette minden szakralitását.

Ennek az eszmei programnak a megvalósítása a most kezdő építészek feladata lesz. Mit kell tenniük? Mindenek előtt tudni kell, hogy azért ennek a Geo-építészeti programnak sok részlete – a Földön térben és időben szétszórva ugyan -, de létezik. Szerencsére sok minden éppen a mi korunkban történik. Csak négy példát elitek, -mindet a múlt századból:

– Hugo Häring: parasztgazdaság, Gut Gurkau, 1922-27

– Frank Lloyd Wright: Taliesin West, Scottsdale, 1938

– Alvar Aalto: kísérleti ház, Muuratsalo, 1953

– Jørn Utzon: Fredensborg lakótelep, 1965

Valamennyien az organikus építészet nagy tradíciójához tartozó művek és a magyar építészet érdeme, hogy e nagy művészi és emberi kvalitásokkal rendelkező a tradíciót az utóbbi évtizedekben újra és újra továbbvitte. A magyar organikus építészet mélységében megértette és felkarolta Wright eszméit és erős kapcsolatot épített ki a történelmi és modern korok között. Makovecz Imre fel tudta használni népe múltjának emlékeit és ezzel az építészetet egy nem várt pillanatban megjelenő, népi hagyományokat tartalmazó dimenzióval gazdagította. Ezzel dialógust indított meg, mely megértéshez és testvériséghez vezet. Enélkül a magyar újjászületés nélkül, mely nyugodtan mondhatjuk az emberiség örökségének része, a Geo-építészet nem lenne lehetséges, sőt elképzelhetetlen lenne, ezért vagyok hálás az itt jelenlévőknek.

Soraim azzal az örömteli bejelentéssel zárom, hogy a Római La Sapienza Egyetem döntött a Makovecz Imrének odaítélendő Honoris Causa diplomáról, melyet reményeim szerint, 2010 január 20-án fognak neki átnyújtani.”

(Köszönettel tartozunk Haines Olgának a fordításért)