TEVA Gödöllői Steril Centrum

Építészek: Puhl Antal, Dajka Péter
Szöveg: Tatai Mária
Fotók: Török Tamás / topogram.hu

A TEVA héber szó, jelentése: természet. Az 1993-tól Magyarországon is jelenlévő multinacionális gyógyszergyártó vállalat gödöllői 20 hektáros telephelye a város határában, az erdőbe nyúlva helyezkedik el. 2012 őszén adták át legújabb fejlesztésüket, a Steril Centrumot, amely a világ élvonalát képviselő technológiának helyet adó gyártóüzem-komplexum. Az élet megmentéséért, az egészségért és a gyógyulásért folytatott küzdelemben a gyógyszereknek mára kiemelt szerep jut.

A gyógyszergyártás a legnagyobb hozzáadott értékű iparágak közé tartozik, ennek megfelelően gyártástechnológiái is állandó fejlődésben vannak, velük kapcsolatban csúcstechnológiáról beszélhetünk. Az ipari építészet a modernitás korában kezdett önálló, sőt úttörő építészeti útra lépni. Az ipari épületek lettek a par excellence modernista épületek, hiszen elsősorban funkciójuknak, a bennük folyó termelésnek kellett megfelelniük, mégpedig racionálisan, konstruktívan és gazdaságosan. Az ipari épületeknél lehetett először pőrén megmutatni a szerkezeteket, a tömegképzésben és a homlokzaton is láthatóvá tenni a téralakítást. Az üzemcsarnokok kialakítását tehát elsősorban a technológia és a gazdaságosság szabta meg, de a benne dolgozó ember számára is elfogadható környezetet kellett kialakítani. A 20. századi magyarországi ipari építészet is megteremtette sajátos esztétikáját: az egyszerűségből, a racionalitásból erényt kovácsolva, a tömegképzés és az anyaghasználat viszonylagos szabadságával élve éppen ezen a területen – és nem a lakóházak vagy a középületek építésében – lehet elsősorban példaértékű építészettel találkozni.
Mára az ipari építészet is átalakult, de fő célkitűzései megmaradtak: a technológia szolgálata, a racionális és gazdaságos szerkezetépítés, a funkciónak megfelelő formálás, de jó esetben kiemelt funkcióvá vált a dolgozó ember pszichés elvárásainak való megfelelés is; továbbá az energiatakarékosság és a környezetvédelem szempontjai is megkerülhetetlenek. A Steril Centrum építészeinek mindezek megtartása mellett ennél többet sikerült létrehozniuk: anélkül, hogy az egyszerűségen és a racionális, modulrendszerű szerkesztésen csorba esett volna, épületkomplexumuk a környezetével párbeszédet folytató, ahhoz illeszkedő, azt visszatükröző, de belső funkcióját is kifejező építészet lett. Az épületegyüttesről készült fotókon, a légi fotóval együtt szemlélve jól kirajzolódik a szigorúan szabályos tömegformálás: a hatalmas téglatestbe foglalt komplexum hét tagja, amely egy fejépületből kinyúló folyosóra felfűzött hat, csaknem azonos gyártómodul téglaépületből áll. Hogy mégsem teljesen azonosak ezek a blokkok, az a dimbes-dombos gödöllői tájhoz illesztésnek köszönhető: a legalsó szint a terep lejtésének megfelelően hol a föld alá került, hol különböző mélységig tárul fel, a terep pedig az északnyugati-északkeleti oldalakon zölden hullámzó dombokkal csatlakozik hozzá.
A gyárterület zárt, az épület körbejárásának élménye elsősorban az itt dolgozóknak szól. Pedig éppen egy ilyen körbejárás tárja fel a különleges építészeti erényt: a szigorú komponálás ellenére emberléptékű, barátságos élményt kapunk, és nemcsak a változó terepcsatlakozás és az igényes kertépítészeti kialakítás miatt. Fontos tényező ebben a tömegek tagolása és a homlokzatok kialakítása. A négyszintes komplexum a hosszabb oldalakon 4-4 „átrium-sliccel” tagolt. Az átriumok padlóburkolata nagy fehér kavicsokból áll, közöttük elszórva zöld üvegkavicsok: a sterilitáshoz illő anyagok, színek. Óriási fehér virágcserép formájú tárolókban fákat tettek ide: a keskeny, fehér kőkerteken belül megjelenik a környező természet egyik fő alakítója, a lombos fa.
A homlokzatok anyagaiban, tagolásában és színezésében rejlik a további építészeti lelemény. A legalsó szint, ahol kibújik a földből, szürke nagyelemekből áll, lábazathoz illően. A csatlakozó hullámzó, zöld lejtők miatt inkább csak távolabbról látszik, s mintegy aláhúzza az épületet. A második szint körben függőlegesen tagolt üvegsáv, falombot ábrázoló mintával szitázott, hol áttetsző, hol átlátszatlan, részben tükröző hatású zöldes felülettel. Ezen a szinten folyik a gyártás. A homlokzat mögé érdemben nem lehet belátni, legfeljebb némi berendezésfoszlány rajzolódik ki, s egy-egy szkafanderes figura mozdulatát sejtheti a kíváncsi szem feltűnni a sejtelmesen transzparens üvegfüggöny mögött. A felső szintek burkolata szálcement erősítésű burkolólap, a lapokat egyszeres, illetve kétszeres szélességű zöld és törtfehér függőleges csíkokban, random rendszerben osztották ki. A sima burkolat csomagolóanyagra is emlékeztethet – ez jogos is lehet, hiszen mögötte gépészeti terek vannak –, de a fények-árnyékok játéka megtöri, mintegy élővé teszi ezt a burkolatot is. A délnyugati oldal háromszintes bütüfalai akár a velencei Doge-palotát is felidézhetik: pasztell színek, az alsó erősen áttört falak fölött tömörebb falfelület – s bár az arányok kicsit mások, rejtetten még azok is visszaköszönnek…
A vegyes funkciójú, a bejáratot, előcsarnokot is magában foglaló fejépület hosszanti oldalán függesztett, pontmegfogásos kéthéjú üvegfelülettel burkolt. Ha belépünk, a sterilitáshoz illően derékszögű, fehérlő és átlátszó-áttetsző üvegfalak között találjuk magunkat. A gyártórészbe való bejutáshoz többszörös átöltözésre, védőöltözetre lenne szükség, a benti terekről csak tervek, fotók útján szerezhet némi ismeretet a laikus. A publikus műleírás szűkszavúan nyilatkozik: „A gyártóterületeken minden alkalmazott szakipari szerkezet a tisztatéri követelményeknek megfelelően készült.” Zárt, mesterséges világ van odabenn, számunkra fekete doboz, ahová csak a beavatottak léphetnek be, ők is csak megtisztulva, védőruhában. Végülis egyfajta alkímiai tevékenység zajlik ott: aranyat érő életelixírek létrehozása. Talán még az sem véletlen, hogy a komplexum befoglaló téglalapjának alaprajzi mérete 100,2×63,2 m, ez az arány 1,6-ot tesz ki, azaz szinte pontosan aranymetszés.
Az aszeptikusan tiszta tértől magát az embert, a technológia mozgatóját is leválasztja a védőruhája. Érdekes ellentmondás, hogy az életet gyógyító anyag létrehozásához élettelen, mesterséges világot kell biztosítani. A furfangos építészek azonban egyfajta mentő „köldökzsinórral” mégiscsak a természethez kapcsolják a bent tevékenykedőket, az „űrkabin effektust” éppen a szitázott üvegfallal oldják: a benn tartózkodók, ha többszörös üvegtörésen át is, de kilátnak a szabadba. Zártság és nyitottság, szélsőségesen mesterséges környezet és a természettel való párbeszéd egyszerre jellemzi e korszerű boszorkánykonyha építészetét.

Jegyzetek:
1 A cég hazánk legnagyobb gyógyszer portfólióval rendelkező vállalata
2 A gödöllői telephelyen 1966 óta a steril készítmények gyártása a meghatározó.
3 2 milliárd forintos beruházás, 15.000 négyzetméter alapterület, 263 új munkahely, évente akár 200 millió egységnyi steril gyógyszerkészítmény (folyadékos és liofilizált injekciók, valamint szemcseppek ) állítható elő benne.

Tervezés: Puhl és Dajka Építész Iroda Kft.
Felelős tervezők: Puhl Antal, Dajka Péter
Építész munkatársak: Drabant Ágnes, Huszár Tamás, Kalcsó Kitti, Mészáros Réka
Statika: Romits Gábor, Kalmár Zsolt – Hatolkay és Társai Kft.
Gépészet: Bánhalmi János Péter – Bánhalmi Épületgépészeti Kft
Elektromos tervezés: Ivanics Zoltán – Provill Kft.
Külső közmű: Szilágyi Zoltán, Kovács Andrásné – Mélyterv Kft
Komplex környezettervezés: Andor Anikó – LAND-A Kft.
Úttervezés: Dr. Havasi Zoltán – ÚTI-H Bt.
Technológiai tervezés: Vígh Balázs, Oláh Tibor – Cooptech Kft.
Tűzvédelem: Bársony Antal
Akusztika: Borsiné Arató Éva – Arató Kft.