Architektur im Ringturm, Bécs, július 1. – november 11.

Szöveg: Götz Eszter

Branislav Kojic: Lakóház, 1933, fotó: A. Stiller

A Bécsen, Budapesten és Belgrádon átfolyó Duna Európa egyik legfontosabb kereskedelmi útvonala évszázadok óta. Belgrád a Száva torkolatánál különösen fontos interregionális csomópont. Jugoszlávia 1929-es kikiáltása óta a város új szerepet kapott: néhány év alatt modern európai nagyvárossá kellett válnia. A bécsi Ringturm most nyílt kiállítása Belgrád 1945-2010 közötti építészetét mutatja be, három nagy korszak köré csoportosítva. Három olyan periódust emelt ki, melyek a leginkább meghatározzák a mai Belgrád képét és igazodási pontokat a kortárs építészetnek.
Az első rész a két háború közötti évtizedek építészeti boom-jából emeli ki a modern felé forduló építészek munkáit, elsősorban az 1928-ban alakult csoport – Branislav Kojic, Milan Zloković, Jan Dubovy és Dušan Babić – épületeit. A csoport egyik tagja, Milan Zloković egészen az 1960-as évekig formálta a szerb építészeti életet. Az 1945 utáni időszakban alakult Belgrád mai, sűrű beépítési szövete, ekkor alakult ki a Száva bal partján az Új-Belgrád negyed és épült egy sor, a kor világszínvonalához méltó modernista középület. A harmadik korszak a jelenig tart, ebben a részben a kiállítás kiemeli két bécsi építész, Boris Podrecca és Wolfgang Tschapeller tevékenységét. Az összesen mintegy 70 tablón ismert épületek és eddig soha nem publikált tervek, Belgrád rendezési tervei és panorámafelvételek is láthatók, a kiállítást az ismertebb épületek makettje, a társadalmi-politikai hátteret elemző, magyarázó szöveg, illetve a mai Belgrád építészeti terepét látványosan bemutató film egészíti ki.