Búcsú a sokszínű elnöktől

Idén február 1-jén eltávozott közülünk Borvendég Béla, a Magyar Építőművészek Szövetségének örökös tiszteletbeli elnöke, a BME címzetes egyetemi tanára. Élete összekapcsolódott a magyar építészettel és jelenkorunk kultúrtörténetével. Eseményekben és tettekben gazdag élete nem volt átlagos, talán egy Krúdy regény főhőséhez hasonlított.
1942-1950 között a budapesti Árpád Gimnázium tanulója volt. Visszaemlékezéseiben mindig lelkesen gondolt iskolája szellemére, ahol a humán és reál tudás, a művészet és a sport szerencsésen találkozott. Fiatalkori színészi adottságait a gimnázium színjátszó körében mutatta be, többször óriási átéléssel. Egyik darabban egy vitatkozó párt alakítottak iskolatársával Sinkovits Imrével, amelyben Borvendég Béla a színpadi pofont olyan élethűen adta elő, amelyre később a nemzet színészévé vált Sinkovits évtizedek múlva is emlékezett.
1950-ben került a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karára, amely időszakban kötelező volt a szocialista-realista felfogású épületek tervezése. Borvendég Béla visszaemlékezéseiben nem erre, hanem nagyszerű tanáraira gondolt vissza: Csonka Pálra, Rados Jenőre, Weichinger Károlyra, Bardon Alfrédra. Kotsis Iván professzort már korábban eltávolították a tervezési tanszékről, de Béni szerint csak fizikailag tudták elküldeni, mert szelleme minden rajzteremben és a folyosón tovább élt.