Vármúzeum közönségfogadó épülete, Szigetvár

Építész: Koch Péter
Szöveg: Ulrich Tamás
Fotók: Bujnovszky Tamás

Ágyúdörgés, puskaropogás, kardok-pajzsok csattogása, Jézus és Allah Akbar kiáltások, szállongó kékes, csípős lőporfüst, vad csatazaj. De a ház fehér falán az öreg gesztenyefa lombjain átsütő Nap fénye szelíd fény-árnyékjátékkal szórakoztatja a nézelődőket. Szigetvár közel egy hónapos ostromának és Zrínyi Miklós hősi kirohanásának 450. éves évfordulóján több mint száz szereplős hadijátékot láthatnak a szigetvári várba látogatók – onnan jön a csatazaj –; valamint a Múzeum a júliusban átadott új turisztikai fogadóközpont épületét.
Ülök a frissen beépített, elegáns formájú padon, nézem az új házat, és a lensi Louvre Múzeum új épülete, valamint a mostanában újra oly divatos fehér, keretes-dobozszerű, ezen belül tiszta üveghomlokzatú házak jutnak eszembe. A szigetvári fogadóépület karakteresen 21. századi alkotás. Lebegő térplasztikaként elkülönül a környezetétől, nem is akar illeszkedni a várbeli építészeti stíluskavalkádhoz semmilyen módon. Valójában nincs is mihez, hiszen a mai várban már semmi nem a Zrínyi korabeli, az ostrom alatt szétlőtték, leégett, felrobbant, leomlott. A szigetvári csata utolsó napjaiban tomboló tűzvész és a belső vári lőportorony robbanása után szinte semmi sem maradt épen. Az azóta eltelt 450 év alatt pedig többször átépítették a várfalakat, majd a törökök II. a várudvaron megépítették Szulejmán halotti dzsámiját, ami jelentős török történelmi, építészeti és kulturális emlék lett. Ezt szintén átépítettek, és a magyar várurak ehhez a „dzsámihoz” is hozzáépítettek az idők során egy kastélynak tetsző épületet.

Építész tervező: Koch Péter – Nara Stúdió Kft.
Tervező munkatársak: Bartkó Tamás, Boldoczki Róbert, Németh Eszter
Gépészet: M Bautrend Kft.
Erős és gyengeáramú tervező: Vágó Balázs – Freozin Kft.
Tartószerkezet: Pallós Balázs – BASE-Invest Kft.