1988 óta adják át a nemzetközi hírű tudós és több építészgeneráció tanítómestere tiszteletére és emlékezetére a Magyar Építőművészek Szövetsége által alapított Csonka Pál emlékérmet. A kitüntetés az építész- és tartószerkezet-tervezők (konstruktőrök) alkotó együttműködését hivatott elismerni. A díj alkotópáros és egyéni alkotó és kategóriában adományozható.

Egyéni kategória: Dr. Armuth Miklós

Dr. Armuth Miklós 1979-ben kitüntetéses oklevéllel diplomázott a BME Építőmérnöki Karának szerkezetépítő-mérnök szakán. 1980-tól a Műegyetem Építészkarának Szilárdságtani és Tartószerkezeti – az egykor Csonka Pál által vezetett – utódtanszéken tanít: 1988-ban adjunktus lett, 2004-ben docensi kinevezést kapott.
Széles körben ismert, kollégái által elismert építész statikus, aki tartószerkezet-tervezőként több, mint 120 épület tervezésében, és több, mint 100 épület statikai szakértésében vett részt. Építőmérnök létére tipikus építész statikus, aki alkotó módon vesz részt az épületek és szerkezeteik megtervezésében. Szakterülete a fa tartószerkezetek, kutatómunkája során az építészeti fa tartószerkezetek konstruálásával és faszerkezetek mechanoszorptív viselkedésével foglalkozik. Számos cikke, ill. könyvrészlete jelent meg. (…) A Fa tartószerkezetek c. tárgy átfogalmazója és előadója, aki témáját nagy tárgyi tudással és odaadó igényességgel gondozza. Előadásai világosak, szemléletesek, közérthetők. Szereti és élvezi oktatói munkáját, azt igényesen és odaadással végzi. (…) A Kar hallgatóitól többször megkapta az év legjobb előadójának járó díjat.

(Részletek dr. Becker Gábor laudációjából)

Alkotópáros kategória: Szabó Tamás János építész és Volkai János statikus

Áll egy épület a Duna-parton, amely tömegképzésében szigorúan illeszkedik a közelmúltban elkészült házak sorába, mégis egy kicsit másképpen viselkedik, mint elődei. Funkciója irodaház, ami többnyire adminisztrációs munkát végző, irodában dolgozók munkahelyét jelenti.
Szigorúan véve: mi is kell ehhez manapság? Jó megvilágítású, tágas, kényelmes, nyáron hűvös, télen meleg helyiségek, melyek kellő számú és minőségű kiszolgáló helyiséggel egészülnek ki (…) A földszinten recepció fogad – segít eligazodni –, általában lifteken lehet a felsőbb szintekre jutni, ahol elérhetők azok az irodák, amiért az egész felépült. Ennyi elég is lehet.
Ez az épület azonban ennél sokkal több. Először is: átlátható, transzparens jellegű. Nem falként tornyosul a folyóparton, hanem a többrétegű, egymás mögött sorjázó üvegek fénytörése következtében érzékenyen sejteti nemcsak a homlokzatok mögötti tartalmat, de az épület átellenes oldalára is rálátást enged bizonyos nézőpontokból. Másodszor: egy adott kontúron belül – melyet az épület sarokpontjai jelölnek ki – kellően tagolt és alkalmazkodó. Kellően tagolt, mert nem egy nehézkes üveghasábot állít a vízpartra – amiből akad azért néhány ezen a helyen – és alkalmazkodó, mert figyelembe veszi a szűken és tágan vett környezeti adottságokat. (…) A külső és belső téri nagyvonalúságot hűen követi az alkalmazott szerkezet is. a külsőnél nem lehet szó nélkül hagyni a Duna-parti üveghasábokra feszített fehér hálót, a téri kompozíciót lezáró monumentális tetőt. (…) Minden változatossága ellenére az épület egységes, harmóniában van a környezetével, és – ami talán a legfontosabb – harmóniában, békében él saját magával is. (…)

(Részletek Gelesz András ajánlásából)