Carlo Scarpa (1906-1978) egy évtizeddel a centenárium után

Szöveg: Klaniczay Péter

2006. június 2-án egy háromnapos rendezvénysorozattal kezdődött el Carlo Scarpa születésének centenáriumi ünnepsége főként az olaszországi Veneto tartományban, ahol élt és alkotott élete legnagyobb részében. Így visszatekintve úgy érzem, hogy kár volt kihagyni az emlékére rendezett eseményeket. Ekkor szinte egész Olaszország összefogott, városok, intézmények magánszemélyek, talán vezeklésképpen, hogy így adózzanak az immár felejthetetlen mesternek még az életében neki kijáró tisztelet elmaradásáért.
Ugyanabban az évben, május végén mutatták be Veronában a Castelvecchio múzeum Scarpa általi áttervezésére vonatkozó tervek évek óta készülő digitális feldolgozásának eredményét, a több mint 600 rajzot tartalmazó könyvet, a múzeumra vonatkozó tervekből készült kiállítás keretében (Alba di Lieto: I disegni di Carlo Scarpa per il Castelvecchio, Verona 2006). A római Andersen múzeum még soha be nem mutatott korai terveit és rajzait tárta a nagyközönség elé (Disegni mai visti, Museo Andersen, Róma). Vicenzában, a Palladio központhoz került fotógyűjtemény részét képező Gianni Berengo Gardin fotóművész 1972-ben, a Brion családi sírkert megnyitásakor készült fotóiból nyílt kiállítás, amivel együtt bemutatták a Brion sírkertről készült legújabb monográfiát (Vitale Zanchettin: Il complesso monumentale Brion, Velence, 2006). Asolo kisváros is önálló tárlattal adózott a sokáig ott élő mester emlékének. Emellett minden Scarpához kapcsolódó alkotás látogatható volt három napon keresztül, aminek külön érdekessége lehetett, hogy az eddig a látogatóktól elzárt magántulajdonú lakások, villák is megtekinthetőek voltak. Így lehetővé vált a vicenzai casa Gallo (1962), az udinei casa Veritti (1955-61), a velencei casa Scatturin (1955) és a bardolinoi casa Ottolenghi (1974-79) részletes bejárása, az ámulatba ejtő belsőépítészeti részletek és több esetben a tájjal való kapcsolat közeli élményként való befogadása. A már ismert múzeumi helyszíneken túl a pármai járási tanács közgyűlési terme (1955-56) is megtekinthető volt, amelyet Scarpa rendezett be és tervezte meg a világítást. A teremnek különös atmoszférát adnak a modern bútorok mellett a falakat borító modern freskók (Armando Pizzicato, velencei művész alkotása). Scarpa életét megkoronázó művén, a Brion családi sírkerten túl, aminek tervezési elvei a nevének betűit összeadó 11-es számon alapszanak, láthatóak voltak a korábbi években készült kisebb síremlékek is. Az udinei Veritti síremlék (1951) és a Zilio síremlék (1960), a velencei Capovilla síremlék (1943-44) mind hordozzák már a későbbi nagy sírkert apró részleteit. A Genova melletti kisvárosban (Nervi) készült Galli síremlék (1976-81) elkészültét már nem érhette meg. Sajnos a nagyon érdekes módon – egyetlen mészkőtömbből – faragott velencei Rizzo síremléket (1940-41) időközben elbontották.