Egészségügyi Központ, Budakalász
Pest Megye Építészeti Nívódíja, 2013, Creaton Zrt. Tető díja, 2013

Építész: Horváth Zoltán
Szöveg: Berényi Marianna
Fotó: Dénes György

A Budakalászi Egészségügyi Központ létrejöttével nemcsak új rendelőket kapott a település, hanem új közösségi teret is, ahol a település lakói mellett a matéria és a transzcendencia is látványosan összetalálkozik. Amikor Budakalász Önkormányzata 2012-ben megbízta Horváth Zoltán építészt, hogy a város rossz műszaki állapotban lévő orvosi rendelője helyett újat tervezzen, az építész nem csupán egy szolgáltató épületet szeretett volna adni a városnak.
A különböző ingatlanvásárlások során létrejövő amorf telek, az utca másik oldalán csordogáló Barát-patak, a gyalogos híd, a Millenniumi emlékmű, a rendelő fölött magasodó temető adottságait felmérve úgy döntött, hogy a korábbi kerítéseket lebontva, térré alakítja az amúgy is forgalmas utcát. Elképzelését a kutatásai is igazolták. Kiderült, hogy a rendelő telkén található kút a vezetékes víz kiépítéséig kulcsszerepet játszott a környékbeliek életében. Az építész úgy döntött, hogy a kutat lefedi, de nem rejti el. A forrást megjelölő pont vált az újonnan kialakított tér és épület legfontosabb szervező erejévé. Egy olyan kettős spirál kiindulópontjává, amely – azon túl, hogy az örök ciklikusság és a végtelenség jelképe – egy szálra fűzi fel a környező objektumokat, élet és halál építményeit, és a hozzájuk kötődő tartalmakat: forrást, gyógyulást, megújulást, emlékezetet és pusztulást. A spirál vonala határozza meg az egészségház három, egymással összekapcsolt épületének elhelyezkedését. Ha az íveket követjük, előbb a várakozásra, találkozásra lehetőséget kínáló, az épület anyaghasználatához illeszkedő padok mentén haladunk el. A következő hurok a gyermekgyógyászathoz visz, innen érkezünk a háziorvosokhoz, majd az eredetileg gyógyszertárnak tervezett, most szakrendelőként és büféként működő harmadik egységhez. Az egyre táguló íven azután – lassítva a sebességüket – autók haladhatnak és parkolhatnak, de a képzeletbeli vonal érinti a patakot, az emlékművet, végül a temetőt. Visszafelé nézve, az elsőként itt alkalmazott, trapéz alakú burkolókövekkel (Királykő, tervezte Varga Ferenc, a Semmelrock nyugalmazott igazgató főmérnöke) és növényekkel jelzett spirál az élet vizéhez, a gyógyuláshoz vezeti a sétálót.

Építész: Horváth Zoltán
Építész munkatárs: Horváth Gergely
Statika: Demjén József
Épületgépészet: Pacher László
Kert-és tájtervezés: Izmindi Réka
Úttervezés: Kiss Tibor
Kivitelező: Gomép Építőipari Kft