Önkormányzati lakóház, Budapest, József utca

A József utcán sétálva egy évvel ezelőtt egy színes burkolatú ház mellett álltunk meg, többen voltunk építészek, a Mátyás téri „Kesztyűgyártól” útban a hatos felé. Nézegettük, nem ismertük a házat, a szerzőjét, annyi emléke volt valamelyikünknek, hogy ez is benne volt a RÉV 8 által menedzselt szociális lakásépítési programban.

A ház szikár határozottságával, a telekre való pontos illeszkedésével, jól megválasztott átlátásaival, tömegbeli és szerkezeti mívességével tűnt ki a többi közül. Az utcában valami új hangulatot, erőt sejtetett. Az itt-ott még falusias jelleget hordozó utca hirtelen egy határozott városi hangsúlyt kapott és ez az erő áthatotta az épületet és környékét – ezért állított meg minket. A színes homlokzatot közelebbről nézve kicsit értetlenkedtünk a mívesen szerkesztett ház rangjához méltatlan anyaghasználaton. Gondoltuk, végülis szociális bérlakás, hát ennyire futotta – talán építészeti neobrutalizmus? illik a szoc. lakás témához?  – találgattunk…

Ez az élmény nem múlt el bennem és most a házat újra felkeresve, tervezőivel elbeszélgetve erősödik bennem egy gondolat, ami már más házak kapcsán korábban is felötlött: mennyiben adja egy ház karakterét a külső dísz: a homlokzati struktúra, mennyiben az alaprajza és mennyiben a beépítési döntések? Nyilván akkor jó egy ház, ha ezek közül mindegyik szinten megtörténik a csoda, de mi van, ha az egyik részletben a csoda valamiért elmarad? A ház már nem csodálatos többé?

Nem, a ház már nem „tökéletes” többé, de még mindig „csodálatos”. „Nagy fájdalmunk, hogy a városképi szempontból fontos, homlokzati függönyfalak alumínium szerkezeteit műanyagra cserélték, a festett homlokzati üvegszerkezeteket nemes egyszerűséggel színes műanyag-betétekkel váltották ki.” (idézet a tervezőktől)

A ház szerkesztése mérhetetlenül racionális: alkalmazkodik a szomszédos beépítésekhez és egy jövőbeli tömbrehabilitáció egybefüggő-udvaros, keretes beépítésének első futára. A tervezők nem igyekeztek villogni, közpénzből a közért terveztek. A ház egyszerű, de ötletes szerkesztése megteremti alapvető feszültségét: egymásnak futtatott közép- és oldalfolyosós rendszer, a csuklópontban a háromkarú, már-már csigalépcső vonzerejű, szépen megfogalmazott lépcsőházzal. Ez a középső magból szétáramló szerkesztés rendezi a ház további részeit: míg az általános szinteken a függőfolyosó a környező belső udvarok panorámájába vezet, addig a középfolyosó egy lichthof méretű bevilágító udvarra fut ki. Ez a kis udvar az alsóbb szinteken a folyosónak gyönyörű fényeket, hátteret ad, a felsőbb szinteken kilátást nyújt. Érdekes a központi, lépcső körüli mag szerkesztése is, mely alul egy kis boltnak, felül a tetőn pedig egy közös terasznak ad helyet. A ház szerkezetei is a racionalitást tükrözik.

A köznek a tervezők a lehető legjobbat és legbiztosabbat kívánják nyújtani: a kívül-belül beton ház az akkor még Magyarországon szinte alig alkalmazott maghőszigetelt technológiával készült. Ezt a következetes szigorú egyszerűséget csak a homlokzatok eredetileg különböző transzparenciájúnak tervezett színesüveg felületjátéka és a tetőterasz kör alakú bevilágítói oldják. Az alaprajzok szerkesztése okosan szép, a tetőn elhelyezett három lakás saját teraszt és zöldfelületet kap. Igazi, a várossal kommunikáló, a bennlakóknak racionális kereteket és egy kellemes városi közösségi létformát nyújtó ház született. Ha most a típustervek korát élnénk – ami talán nem is lenne akkora baj elnézve az utóbbi tíz év lakás- és épületállományát – örülnék, ha a típusok közé vétetne, mint a mai kor követelményeire méretezett bérház típusa.

Persze a tervezői cél a tökéletesség. De valaki mindig belenyúl, valaki még elront, valaki még figyelmetlen, vagy ne adj Isten rossz szándékú. Mégis: egy ház legyen olyan jó, hogy ne lehessen elrontani, hogy egyszerűbb legyen úgy építeni, ahogy a tervben van, máshogy ne is lehessen! Legyen meg a saját öntörvényűsége, keljen életre magától! Akkor történhet ez meg, ha a tervező ezt az energiát magából átadta, magát a házba belehelyezte. Ezután már jöhet bármi, a ház még mindig él, mindig hat, mindent szépen maga köré rendez. Talán az időt is, amiben egy következő tulajdonos – most kicsit szégyenlős – ruháját egy szebbre, a lelkéhez illőre cseréli.

Szövényi Anna

Megbízó: HÉROSZ Zrt.

Generál tervezés: Váncza Művek Bt.

Építészek: Váncza László – Váncza Művek Bt., Szécsi Zoltán – ESP’63-67 Bt.

Építész munkatársak: Fábián Gábor, Németh Márton, Földesi István, Banitz László

Statika: Puskás Balázs, Madaras Botond – Terraplan ’97 Kft.

Gépészet: Görgeyné Bihary Erzsébet, Bukovics János – G & B Plan Kft.

Villamosság: Mészáros Lajos – Em-El Bt.

Környezetrendezés: Vincze Attila – Pagony Kft.

Akusztika: Csott Róbert

Fotók: Bujnovszky Tamás