Szöveg: Gerle János

Szalagház, helyszínrajz

A Magyar Építőművészet „Tendenciák” számában (1984/1) Moravánszky Ákos összefoglaló cikke említi egyetlen utalással Zalotay Elemér szombathelyi szputnyikmegfigyelő állomását és képpel idézi fel a sárvári cipőgyári irodaházat is. Különös számomra, hogy amíg a folyóirat e két, formailag figyelmet keltő épületet számon tartja, addig teljesen kiesett belőle a Zalotay egész életét és életművét is jelentő szalagház-koncepció ugyanúgy, mint az ugyancsak több évtizedes szövetszerkezetes építési rendszer.
Mindkét gondolat egy indíttatásból fakadt, a tömeges lakásszükséglet megoldására keres minőségileg új technológiai és építészeti megoldást. Mindkét rendszer megelőzte a házgyári technológia magyarországi elterjesztését, mindkettővel kapcsolatban adósak vagyunk a válasszal: lehetett volna-e megfelelő kísérletek, szellemi és anyagi támogatás mellett gazdaságosabb, egészségesebb és hazai választ találni a lakáskérdés megoldására. Mindkét építési rendszerrel ma is történnek magánerőből a tömeges alkalmazás lehetőségét előkészítő kísérletek.
A szalagház műszaki ismertetésére a szerzőnek kellene egyszer módot nyújtani, ezt az utókor feledékenységéhez járuló hamis mítoszok is indokolják. (Major Máté és Osskó Judit dokumentumkötete – Új építészet, új társadalom. Corvina, Bp. 1981. – a Kiadó bevezető megjegyzése.)
Külön szeretném kiemelni Zalotay építészetének egy jellegzetességét. Zalotay, akiben rendkívüli tisztánlátás, céltudatosság, keménység van, amikor koncepciójának elméletét fogalmazza, vagy makrostruktúráját, belső összefüggéseit megtervezi, a részletformákat mégis nagy belső ösztönösséggel, expresszivitással hozza létre.