Breuer Marcell/Marcel Breuer: Elvek és eredmények
Pannónia könyvek, Pécs, 2008. Válogatta és szerkesztette: Ernyey Gyula, 175 oldal

Szöveg: Szegő György

Él egy projekt Pécsett, A pécsi bauhäuslerek és a nagyvilág néven, amelyik eddig Weininger Andor és Forbát Alfréd kevéssé ismert életművét kutatta és publikálta. Breuerrel könnyebb dolguk volna, hiszen a mester munkásságát itthon is, pláne a nagyvilágban (ezt a kettősséget fejezi ki a kötet-cím kétféle, Marcell és Marcel írásmódja) alaposabban körbejárták már. De a rendelkezésre álló bővebb forrásanyagnak inkább csak a híre, és inkább csak a precíz lábjegyzetekből jut el az olvasóhoz. Ezek közül csak magának Breuernek egy-egy – igaz, fontos – írását fordították most le a frissen megjelent kötetben. A tanulmányokban Bajkay Éva a pályakezdő képzőművészt, Ernyey Gyula a tárgyalkotót, Rév Ilona az építészt mutatja be, Papp László pedig Breuer amerikai munkásságát foglalja össze. Ernyey egy új adatokban is bővelkedő fejezetet szentel Breuer magyar kapcsolatainak és recepciójának. A tanulmányokat Breuer Marcell írásai választják el illetve kötik össze, végül Major Mátéval folytatott levelezéséből ismerhetünk meg individuumot és közállapotokat jellemző szemelvényeket.
Amikor tavaly – kis késéssel – végre hozzánk is eljutott a Ludwig Múzeumban megrendezett, Vitra Design-féle centenáriumi „nagy” Breuer-kiállítás, és az MÉ-ben bemutattam a tárlatot (2007/3. 53. o.), kiemeltem, hogy a Vitra-kötetben Barry Bergdoll hogyan „amerikanizálja” a pálya fontos, leginkább experimentális szakaszát. Most Ernyey összeszedte a specialista forrásokat, Ottokar Macel csőbútor-genezisét, vagy Christopher Wilk megközelítését, amit a Furniture and Interiors c. MoMa-kiállítás katalógusában (1981) publikált.
Egy-egy fotódokumentum mégis olyan kérdéseket vet föl, amelyek között kicsúszni látszik az itt adott válaszkísérleteknél Breuer univerzális kreativitásának titka. Ilyen kép például Breuernek Erwin Piscator számára tervezett lakása (1927). Piscator igazi színháztörténeti rejtély volt, metódusa hosszan tartotta magát, nem avult el. A neki tervezett lakás pedig még most is friss. Érdekes lenne tudni, milyen szerepe volt utóbbiban a megrendelő elvárásainak, milyen dokumentumok maradtak erről? De Piscatorról itt csak annyi áll, „híres” színházi rendező volt. Az interieur fotója a közhellyé lett tézist demonstrálja, hogy a modernizmus nem stílus, hanem életmód. Erről viszont a mai fogyasztói életmód felől nézve alig tudunk már valamit. A magyar kutatás (alig létező) intézményeinek maradt még dolga.
A mostani kötetet inkább a népszerűsítő kiadványok közé kell sorolnunk (Breuert illetően ez is adósságunk), erénye, hogy a szöveg a szűkre szabott keretek között is tudományos igényű, a viszonylag kevés kép pedig rendkívül informatív.