Száz éve született Kismarty-Lechner Kamill

Szöveg: Ruszthy Zsolt

Az Alsó-erdősor utcai iskola, 1957-61

Rendhagyó írást kaptunk szerzőnktől, aki leszármazottként és építészként a centenáriumra egyéni nézőpontból reagál. Adalékai az alkotói pályát majdan feltáró dolgozat számára fontos adatokkal szolgálnak – a szerk.

Kismarty-Lechner Kamill építész éppen száz éve, 1914. március 15-én született Budapesten, Lechner Loránd és Hümpfner Ottilia gyermekeként. Jeles művészekkel teli, művelt család vette körül. Szépapja, id. Lechner Nepomuki János a Szépítő Bizottmány jegyzője volt, dédapja jogvégzett tisztviselő, majd téglagyáros; nagyapja ügyvéd és festőművész, a Fővárosi Ipariskola tanára. Az ő öccse volt Lechner Ödön, az európai hírű építész. A rokonsághoz tartozott Hauszmann Alajos is. Rajtuk kívül a család több tagja is építész volt, köztük Kamill apja, Loránd (1883-1963) és nagybátyja, dr. Lechner Jenő. Az elemi iskola elvégzése után tanulmányait a budai Ciszter Gimnáziumban folytatta. Tanárai között volt Rajeczky Benjamin neves zenetudós és Nagy Nádor festőművész is, akitől szabadkézi rajzot és linóleummetszést tanult.
Az ifjú Lechner Kamill 1931-36 között a Műegyetem hallgatója volt, tanárai Hüttl Dezső, Sváb Gyula, Csonka Pál, Kotsis Iván, Wälder Gyula, Warga László. Már egyetemi hallgató korában jelentkezett önálló ötletekkel, színes üvegablak tervét az 1933-as Jamboree oltártervét több újság is közölte. Építész pályáját Szontagh Pál építészirodájában kezdte, majd szerződéses műszaki ellenőr lett az Ipari Minisztériumban. Közben ábrákat rajzolt a Révai Lexikon számára. 1937-ben nagybátya, Lechner Jenő mellett az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus díszoltárának tervén dolgozott. 1938–42 között az Iparügyi Minisztérium előadója és a Pázmány Péter Szabadegyetem hallgatója volt. Római és németországi tanulmányútjai után belföldi kutatási ösztöndíjat nyert, végigkutatta a Nyírség és Kalocsa környékének népi építészetét és népművészetét. 1942-ben a család az ő javaslatára vette föl a Kismarty előnevet. Ebben az évben kapott megbízást a szabadkai tanítónő-képző óvónőképzővé történő átalakítására.