A közösségi bevonáson alapuló tervezési módszer rendszerszintű alkalmazása

Szöveg: Vági János

A „Hártyafal” installáció. Fotó: Vági János

Magyarország – és egész Európa – gazdasági instabilitása új lehetőségeket termel ki olyan területeken, ahol az ésszerűség felül tud kerekedni a romantikus lázálmokon, az évtizedeken át túlhajtott érzelmi alapú gondolkodáson, olyan területeken, melyek a társadalom számára a luxus megtestesülései. A társadalomban ösztönösen kialakul egyfajta racionális gondolkodás. Ennek nyomán, a visszametszett beruházások mentén sajátos, építés nélküli építészet formálódik.
A gazdasági környezet megváltozásával természetes módon alakult át az építészeti gondolkodás, annak súlypontja, sok esetben az iránya is. A változás lecsapódása érzékelhető az építészeti tervezés, az építészetelmélet területén, az oktatásban, a kutatói szemlélet erősödésében, de a beruházások körül is. Átalakult az építészeti piac, átrendeződtek az építészethez kapcsolódó feladatok, új területek születtek, ahol az építész szerepe hangsúlyossá vált. Az építészet már nem csak az építész ügye (sose volt az, mégis úgy kezeltük-kezeljük), rátelepedett sok egyéb társszakma, vagy még nem társnak mondott szakterület, hogy megbolygassa és megtermékenyítse. Ugyanígy az építészet megannyi társterület szerves részévé, motorjává, bizonyos esetekben alapjává vált. Az építészet részben visszavonult az egyetemi padok mögé, tudománnyá akar alakulni, hogy kutatások sokaságának eredményeképpen újra definiálhatóvá váljon.
Ebben a klímában fejlődik ki az építészeti tervezés egy sajátos módszertana: a közösségi bevonáson alapuló tervezés rendszerszintű alkalmazásának lehetősége. Az elmúlt évtizedekben megvalósított kísérletek jól szemléltetik az ebben rejlő lehetőségeket. A gyakorlati tapasztalatokból módszertanok születtek. Ezek használatát részben a gazdasági környezetben és a gondolkodásban létrejött racionalitás kialakulása segítette, hiszen rentábilis, ésszerű építészeti beavatkozások, beruházások csak ezek alkalmazásával képesek megvalósulni. A lehetőség ismert, kutatott, kipróbált, de rendszerszerű működése még nem épül be a beruházási folyamatokba.
A közösségekre épülő tervezési módszertan rendszerbe illesztéséhez ismerni kell annak időbeliségét, felépítettségét, folyamatait. Ezen túl olyan helyi kísérleti (gyakorlati) akciókat kell megvalósítani, ami a sajátos társadalmi-gazdasági belső viszonyainkra reflektál. Elmélet és gyakorlat összefonódása miatt elméleti kutatásomnak, mely a közösségi alapú tervezés rendszerbe emelését vizsgálja, szerves része lett a terepen végzett gyakorlatok elemzése.